Tiszai P Imre : Utolsó pillanat

*

 

Felhők mögött

örök éjszaka settenkedik,

fények vesznek a semmibe,

neuronok még járják útjaikat,

még álmodik valamit a lélek,

aztán eljön az utolsó pillanat.

s oly könnyű lesz minden

eldobva a gravitációt,

testünk

 

kényszerzubbonyát levetve,

szabaddá válva,

elindulunk a végtelen időkbe.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén