*
Felhők mögött
örök éjszaka settenkedik,
fények vesznek a semmibe,
neuronok még járják útjaikat,
még álmodik valamit a lélek,
aztán eljön az utolsó pillanat.
s oly könnyű lesz minden
eldobva a gravitációt,
testünk
kényszerzubbonyát levetve,
szabaddá válva,
elindulunk a végtelen időkbe.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.31. @ 23:04 :: Tiszai P Imre