Vadászi Árpád : Csengeri utca anno 1955

Háztet?kre ásító fekete ?r,

a kitátott szájban téglák a fogak,

a romos ablakban egy kisfiú ül,

megrepedt hangon egy dalt sír a huzat.

 

A mélység torkában fuldoklik az utca,

éjsötét rongyok szétszórva az égen,

horkol a város minden mocskos cucca,

szedáltan hever a holnap, a régen.

 

Verítékkel kevert vér fröccsen a k?re,

szíjak között verg?dik nyihogva a ló,

ostor alatt táncol vörös habos b?re,

az el?adás csak ínyenceknek való.

 

Remeg? inakkal fénytócsába gázol,

tombol a téboly, jajgatnak a falak,

tükör tekintete senkit sem vádol,

az ablakban fent ül a csendes alak.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.