Horváth János : A szüzesség elvesztése

A megszakításos védekezés egyik esete

 

Úgy léptem ki ma is, mint máskor a reggelekbe,

De az els? lépéseket bizonytalanul tettem meg,

Indultam volna a szokott mederbe terelve,

Lábam mégis másfele vitt.

Jöttek velem szembe idegenek,

Még sohasem láttam ?ket ilyen idegennek,

És elállták az utat, alig fértem el,

Közöttük lavíroztam, félig behunyt szemekkel,

Álltam a járdán, hogy valami járm? vegyen fel.

De késett a busz is,

Hosszú perceket véve el értékes életemb?l,

Vélhet?en nem pályázott babérokra a vezet?,

Mert a helyzetéb?l arra következtettem,

Szarik ? a menetrendre rendre, rendesen.

Ha csak ennyi lett volna a reggeli késésem oka,

Nem tör?dnék vele, de amit láttam,

Megrázó volt, és olyan kegyetlen.

A lány a falnak döntve csendesen sírt, és ellenkezett,

De megtörtént az, amit?l tartottam,

A férfi er?fölényét mutatva, a lány combjai közt kutatva,

Érzékeny pontra lelt, és ahogy egyik kezével ölelt,

A másik kezét a zsebében tartva játszadozott,

És kéjes vigyorral élvezkedett.

A lány szabadult volna, de nem tudott.

Akkor értem oda, amikor a lány már majdnem feladta,

A férfit a kezem vállon ragadta, és azzal a mozdulattal,

Ahogy fordítottam rajta, felkentem szegényt a falra.

A lány abbahagyta a sírást, és értetlenül nézett rám,

Majd zokogásba tört ki, és ordítva tudatta,

Hogy élvezte ? a dolgot, és csak azért könnyezett,

Mert végleg elvesztett szüzességét siratta.

 

(Budapest, 2010. március)

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 161 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.