mikor az utolsó
tiszta gondolat
is szertehull,
s az ?rület
váratlanul fészket
rak agyamban,
már nem
bízhatok sem
másokban, sem
önmagamban,
mikor száraz—————-
lepkeszárnyak hullnak,———————
belepve jöv?t,————————-ez eléggé maszatos kép (és nehezen követhet? gondolatilag)
jelent és múltat,
az agy nem több,
mint képlékeny
lágy vel?,
már homályos,
fekete-fehér
képeket sem
hív el?, csak
vak sötétség
terjed szerte-szét,
s e furcsa lét————
mérgez? vagy——————-ez állapot, nem lét….
gyógyít?… nem tudom.
… lépek el?re
vakon, – és
nem segít
senki sem –
…
egyetlen mankó
marad: a Hitem!
——————————————————-
Nem mond ez a vers semmi újat, sajnos. Általánosságokra épít,
túlhordozza önmagát, mintegy kételkedve abban is, amit állít…
Azt hiszem, rövidebben, tömörebben kellett volna megírnod,
úgy hatásosabb lett volna………..
Legutóbbi módosítás: 2010.03.24. @ 20:35 :: Gere Irén