Gere Irén : Hiszek

mikor az utolsó
tiszta gondolat
is szertehull,
s az ?rület
váratlanul fészket
rak agyamban,
már nem
bízhatok sem
másokban, sem
önmagamban,
mikor száraz—————-
lepkeszárnyak hullnak,———————
belepve jöv?t,————————-ez eléggé maszatos kép (és nehezen követhet? gondolatilag)
jelent és múltat,
az agy nem több,
mint képlékeny
lágy vel?,
már homályos,
fekete-fehér
képeket sem
hív el?, csak
vak sötétség
terjed szerte-szét,
s e furcsa lét————
mérgez? vagy——————-ez állapot, nem lét….
gyógyít?… nem tudom.
… lépek el?re
vakon, – és
nem segít
senki sem –

egyetlen mankó
marad: a Hitem!

——————————————————-

Nem mond ez a vers semmi újat, sajnos. Általánosságokra épít,

túlhordozza önmagát, mintegy kételkedve abban is, amit állít…

Azt hiszem, rövidebben, tömörebben kellett volna megírnod,

úgy hatásosabb lett volna………..

Legutóbb szerkesztette - Gere Irén
Szerző Gere Irén 22 Írás
...írok! hosszú évek óta a magam örömére. Néha szívesen megosztom másokkal is, mert talán vannak olyanok, akiknek szintén örömet okoz. Esetleg vannak, akiknek hasonló gondolataik, érzéseik vannak. Minden, amit megfogalmazok én magam vagyok.