Megint az ébredés függönyén
kutat szemem, lezárul az álom.
Jelek nyújtóznak ablakom
hideg homlokán, s gondolatom
lépcs?jén újra létemet magyarázom.
A könyvek, mint szótlan követek
nyelik a fényt, mozdul az üzenet.
Reggeli akarat lobbantja
a megint küzdeni kell indulatát.
Talán ma megérinthetem a hegyeket.
Az id? kaszája ellen fogok
fegyvert, dalba faragom a szót.
Kérdésem alatt feszül a virradat,
lombokba kapaszkodik a Nap,
magamhoz ölelek minden láthatót.
?si legendák árnyai követnek
megint, porondra zavar a történet.
Lehet?ség résein préselem
saját lényegem árnyékát,
s megidézem a bölcseket.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.25. @ 06:12 :: csontos marta
