Bacskai Nóra : Az utcalány balladája

Egy kicsit horrorisztikus történet, pár szóban elmesélve.

Kopár utcák, néma falak.

Sötét árnyak, tompa szavak.———–az árnyak és a szavak között nincs kapcsolódási pont.

„Megveszel-e? Vagy a boltban marad?———Ha engem, akkor „maradok”

 

Éles játék, vérz? kések.———-vérz? kések?

Fényre  vágynék, de nem érzed.

Ellöknélek. Ugye szabad?——–az „Ugye, szabad?” idétlenül hangzik…

 

Nem eresztesz, mozgó élet.

Kiabálnék, úgysem érzed.

Üss meg, ha kell. De hol a késed?——–…itt meg a „De hol a késed?” ügyetlen

 

B?nös vágyad, révbe érve.————-képzavar

Fehér torkod, elmetélve.————-

Miért hallgatsz így? Ha te kérted.——–dettó a második (nem is viselkedik koherensen)

 

Fehér léptek, fehér falak.

Véres kezem, testem szabad.———-hm…mit?l lenne szabad?

De újra jönnek, a régi szavak.

„Megveszel-e, vagy a boltban marad?„

—————————————————–

Nos igen. Eléggé horrorisztikus vers, de

nem ez az egyetlen hibája, sajnos…

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.24. @ 19:48 :: Bacskai Nóra
Szerző Bacskai Nóra 12 Írás
Mit írhatnék magamról. Átlagosnak nem mondható (mert átlagos e az, aki verseket írogat manapság? XD) 20 év körüli gyógyszerészhallgató vagyok Debrecenben. Írni soha sem tanultam, és nem is szeretnék. Magamat nem tartom nagy költőnek, csak valaki olyannak aki az érzéseit hagyja a papíron megszólalni. Régebben verseket mostanában főleg dalszövegeket írok alakuló zenekarunk számára. Hát kb ennyit rólam...