Óvodás Szergej
Szergej – a közhiedelemmel ellentétben – volt óvodás. És ugyancsak a közhiedelemmel ellentétben nem szalonna volt a jele.
Szergej már óvodásnak is kicsit koravén lehetett, hiszen apellálva megbízhatóságára és felelősségtudatára a dadus néni egyszer megkérte, hogy terelje be az oktondi társakat az udvarról, mert hogy közeledett a délutáni alvás ideje.
Óvodás Szergej mellkasát majd szétvetette a büszkeség a felelősségteljes megbízatástól, s eldöntötte, hogy kötelességének akár élete árán is eleget tesz.
Szergej szenvedélyes rajongója volt a Négy páncélos és a kutya című lengyel háborús eposznak és más hasonszőrű filmeknek, így egy orosz katonatiszt habitusával felvértezve felszólította a buta játékba merült népséget, hogy azonnal vonuljanak be az épületbe.
Óvodás Szergej azonban hasztalan kiabált és fenyegetőzött, s érezte, hogy tekintélyét más eszközökkel is nyomatékosítania kell, ha sikert akar elérni.
Óvodás Szergej felkapott a földről egy zöld gesztenyét és egy erőteljesnek mondható suhintással megküldte a rohangálók irányába.
A gesztenye – óvodás Szergej közvetlen szándéka ellenére – egy szöszi kislány homlokán csattant, aminek hatására egyrészt, mint egy kiütött boxoló seggre ült, másrészt felrepedt homlokából a vér az arcába folyt.
Óvodás Szergej – konstatálva a tragikus fordulatot – egy pillanatig morfondírozott, hogy sírva fakadjon-e a várható fenyítéstől tartva, vagy dacosan-büszkén állja a megvető pillantásokat. Óvodás Szergej az utóbbira szavazott és eldöntötte, hogy jó katona módjára állja majd a kínzásokat. S büszkén állt egész délután a sarokban. Könnycseppeket is csak akkor hullatott titokban, amikor nagymamája leplezve antiszociális és agresszív óvodás Szergej
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
