Ma megfestelek.
Kopott vásznamra szép
tépett arcod karaktereit.
Zúzott homlokredőid,
hajlott izomzatod árnyát.
Léted, hibáid selymét.
–
Ha visszájára nőne az idő,
bennem lellek,
mint örökre szerető.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.29. @ 21:08 :: Serfőző Attila
