Drévánál a brigád elkezdte a falat.
Illetve, előtte kell néhány korty, falat,
Kelemen, a főnök, meg tizenkét segéd
délig falatozott, kortyolta a serét.
Délután kijött a főnök, és így szóla:
– Kelemen! Gyere már félre itt egy szóra!
Kérdezte a tulaj, állnak már a falak?
– Rakjuk, mi, főnök, de mindig leomlanak!
Vagy a tégla nem jó, a mész vagy a homok…
Vagy a víz túl kemény, már arra gondolok!
Délelőtt felraktuk, és leomlott, látod!
Rossz anyagot rendelt a tulaj-barátod!
– A főnök, hallva a brigadéros szavát,
arra gondolt elébb, jobb, ha se hall, se lát,
nem kell a tulajjal semmiféle vita!
… De jó lehet ide a bevált praktika!
– Kelemen! Mostantól figyelj a szavamra!
Akarod, a maltert, hogy jobban tapadna?
Ha látogatóba jönne fel egy asszony,
elemózsiával, vagy hogy egyet b****on,
– látom, nem vagy híján papírba, se fába -,
rakjatok egy tüzet, s ültessétek rája!
Szép, gyönge hamvait keverjétek mészbe!
Hogyha csak le nem buksz, börtönbe se mész be…
– Kőmíves Kelemen egy nagyot bólintott.
Ha a főnök mondta, semmi se volt tiltott!
Egyet azért mégis javított a dolgon!
Hogy mit? Még egy rím kell, utána megmondom…
Kapta a mobilját, hívta Kömívesnét –
– hozott volna kását (sült rajta a feltét) -,
jó szóval így kérte: – Kedves feleségem!
Elemózsiámat ne Te hozd ki nékem!
Miért, miért… Azért! Mert tudja a bánat…
Jut eszembe, régen láttam már anyádat!
– Így történt, hogy anyós került a falakba.
Mesélik, Kelemen mosolyogva rakta!
Másnap jött a neje, kérdé, anyja hol van,
Mondták, hogy a falban, szépen levakoltan!
Kiabál az asszony: – Anyám! Hallasz engem?
Meszedet csókolom! Mára hazamentem!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.27. @ 13:34 :: Zalán György