A fogadalom
(The Vow)
Harmadhóra, hirtelen vérfolyás.
Örömzenénk, lant-, s dob-vígasságunk
Odal?n. A gyarló Isten-képmás
Kiloccsant, alaktalan. Sem fiúnk,
Sem lányunk. Mégis, vér a véremb?l,
Majdnem-gyerek.
S párom fakó arcán aznap színt ölt
A szürkület.
S éjjelente nyöszörgött, álmodva;
Szól hozzá a halott lény: „Örömmel
Ne emlékezz fogantatásomra.
Én megváltattam a kíntól. ?ket
Gyászold inkább, kiket csont kapuin
Át kilöktek.
Minden sorsok legjobbika: nem is
Születni meg.
Anya, egy gyermek fekszik itt, s zihál
Karácsony este, mid?n Jézuska
Halált rejt a fa alá, s halál
Fénye ég a fán. Feledd; íly lányka
Is voltál. Apám ajkával fújjad:
Reménytelen.
S kihajtanak a cement-ujjak
E h?s kezen.”
Tudós doktorok! Vajon mi lelte
Az embert? Reménye a könny? vég.
„Meg sem születni”?! – Miért ne lehetne
A zsidók szorgalmát, s az ír jókedélyt
Egy testben összehozni? Formára
Békülnének.
Vagy mindez túl merész gén-mixtura
Egy gyereknek?
Gój, zsidó, mind próbált arany. De ha
Az a lény lány volt – esküszöm neki:
Anyád áldottabb lesz nálad! És ha
Fiú volt, én esküszöm: Fényei
E lángnak csak jobbíthatnak végre
A frigyünkön.
Öcséd konfirmált lesz, s boldog. Erre
Megesküszöm!
Anthony Hecht
The Vow
In the third month, a sudden flow of blood.
The mirth of tabrets ceaseth, and the joy
Also of the harp. The frail image of God
Lay spilled and formless. Neither girl nor boy,
But yet blood of my blood, nearly my child.
All that long day
Her pale face turned to the window’s mild
Featureless grey.
And for some nights she whimpered as she dreamed
The dead thing spoke, saying: „Do not recall
Pleasure at my conception. I am redeemed
From pain and sorrow. Mourn rather for all
Who breathlessly issue from the bone gates,
The gates of horn,
For truly it is best of all the fates
Not to be born.
„Mother, a child lay gasping for bare breath
On Christmas Eve when Santa Claus had set
Death in the stocking, and the lights of death
Flamed in the tree. O, if you can, forget
You were the child, turn to my father’s lips
Against the time
When his cold hand puts forth its fingertips
Of jointed lime.”
Doctors of Science, what is man that he
Should hope to come to a good end? The best
Is not to have been born. And could it be
That Jewish diligence and Irish jest
The consent of flesh and a midwinter storm
Had reconciled,
Was yet too bold a mixture to inform
A simple child?
Even as gold is tried, Gentile and Jew.
If that ghost was a girl’s, I swear to it:
Your mother shall be far more blessed than you.
And if a boy’s, I swear: The flames are lit
That shall refine us; they shall not destroy
A living hair.
Your younger brothers shall confirm in joy
That this I swear.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto
