(Hajdani Karácsonyaimra)
Hányszor vártam
hit és vágy tartott ébren
Isten-angyalt
reszkető hópihében
hogy aláhull majd
s keresi az utat
átragyogja szép
nyomorúságunkat
csillapítva vak dühét
jégmezőknek
s óceánok árját
mikor bezörget
S lesz tört feny?ág
meg friss kalácsillat
égetett cukor
színes kreppapírban
s dísznek gyerttyafényben
felkötözött béke
asztalon a szegénység
dúsan mérve
s kiporciózva hozzá hálaima
Mondd Uram
miért a jóknak kell várnia
gyermekarcú hittel
ha jő a Karácsony
Valaki átlebegett
a szobámon
égbe emelt
majd lerántott a földre
s szólt egy hang
Létednél nem vágyhatsz többre
a sorsodat szívemen viselem rég
azt becsüld meg fiam
ami ma elég
S magához szorított féltőn
felismertem
Anyám volt az
Vagy…talán…az Isten
Legutóbbi módosítás: 2010.03.26. @ 19:33 :: Seres László
