Pogány Gábor : A mi utcánk 2010./I.

Tar Sándor tiszteletére *

 

A mi utcánk nem olyan régen még a város szélén volt. Kicsit régebben itt még város sem volt, csak néhány tanya és legelésző tehenek. Mostanság pedig már majdnem annyit kell menni a mi utcánktól a város széléig, hogy annyival már a Nagytemplomig is eljutnánk. De tulajdonképpen város most sincs, csak sok ház épült ide kevés idő alatt.

A mi utcánkat nem részeg fuvarosok hazaporoszkáló lovai húzta fogatok, vándorok szekerei, szomjas csorda taposták ki, hanem jólfésült gazdasági érdekek vezették a hivatal műszaki embereinek vonalzók mentén rajzoló kezeit. Így azután nincsenek hajlatok, felesleges kanyarok, csak egyenesek, szögek, sarkok, aszfaltút. Felesleges a járda is, mert csak néhány csökevény járkál még gyalog, hiszen mindenki autóba ül, ha megy valahová. Esetleg egyszerre többe, sőt: még akkor is kocsival van, ha nem megy sehova.

A mi utcánkban mindenki zárja a kapuját. A hatalmas, drága kerítésekbe épült, automata által mozgatott, többnyire kovácsolt kapuját. Itt senki sem bízik a másikban és azt hiszik, hogy van valamijük, ami másnak kell. Ezért vannak mindenfelé mindenféle riasztók is, amiket már hangról megismerni. Hétvégén itt nem kakasszóra, madárcsicsergésre ébredünk. Hiába azonban éles hangú sziréna, erődítmény-kerítés: aminek el kell tűnnie, az itt is eltűnik. Szerszámot viszont nem lop az, aki szociológiailag megélhetésből teszi ezt.

A mi utcánkban sok a munkanélküli, bár mindenki drága házakban lakik. Stílusban majdan jól meg lehet különböztetni a mostanság épülteket más korok családi építményeitől. Az átkosban, a hetvenes években a kockaházak lepték el az új telkeket, majd a nyolcvanas évek második felében az alpesi és a barna-fehér volt a sláger a Tüzép telepeken. Nálunk most a legtöbb ház esetében már a klímaváltozásra készülnek, mert a mediterránnak nevezett fajta jelleg dívik. Némelyik házat palotának is mondhatni. Pedig azok tulajdonosai sem dolgoznak. Ahogyan azt mondani szokás: a munkaképes korúak alig fele végez a hazai összjövedelmet gyarapító munkát. A legjobban a mi utcánkban azok élnek, akiknek nincs (látható) jövedelmük. Bár egyes vélemények szerint ők ugyanúgy lopnak, mint azok, akik fentebb említett okokból teszik azt.

A mi utcánkban például szilveszterkor szinte minden háznál volt tűzijáték. De nem együtt csinálták a durrogtatást, hanem külön-külön. Látszódjék, hogy az enyém a nagyobb, drágább, több. Mint a házam, a kocsim, a kerítésem. A kerítések kerteket vesznek körbe, a kertekben mindenütt tujákat termelnek. A tuja nem őshonos. Némelyik kert olyan a sok tujától, mint az amerikai katonai temető a Hair-ből. A tuján kívül van még a kertekben jól nyírott gyep, és akad néhány kertész is. Utóbbi sem őshonos. Alig néhány helyen – hátha valaki még ezt a kifejezést ismeri – konyhakert is színesíti a flórát. Háziállatokkal, a rejtett módon élőkön és az ott lakókon kívül szinte csak kutyákkal találkozni. Azért szinte, mert néhány macska is előfordul.

A mi utcánkban azért laknak emberek is.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pogány Gábor
Szerző Pogány Gábor 79 Írás
Üdvözlöm a Héttorony közösségét, és köszönetem a meghívásért! Magam firkász volnék eredetileg, de miután korábban írtam egyebet, mint újságot, így laptól távoztom után is folytatom a billentyűzet püfölését. Kérem, fogadjátok kritikával szösszeneteimet, bár megjegyzem: a bírálatokat kritikával tűröm.