egy régi versem
Ültem virágos lankán
hívek közt, hallgattalak.
Kóstoltam Kánai bort,
ettem kenyeret, ha volt,
s adtál Uram halat.
Követtelek b?nbánón,
mezítláb, rossz gúnyában,
az ártatlanok mámorában
ittam ajkadról a szót,
az édes malasztot,
voltam sánta, bélpoklos,
súlyos rabláncról szalasztott
lator, sebzett oldaladon.
Láttam, üvölt a tömeg
a Jóra „feszítsd meg”-et
világrenget? zivataron…
Uram! Hitem a porban,
s mind, ami szép, valamikor.
Hordom ?zöttek keresztjét,
nyugalmat merre keresnék?
patyolat hótakarómra
vészterhes mocskát önti a kor.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.28. @ 17:51 :: Koosán Ildikó
