Seres László : Útravalónak

Nem kell végigmondanod

 hogy mit akarsz

ha áld nyelved Drágám

vagy perelsz velem

szemednek nyiladozó

csillagait

s minden szavad mára már

jól ismerem

 

Mégis hiányzik a szó

fáj ha hallgatsz

mondj jót vagy rosszat

csakhogy visszaszóljak

s ha hív az őszi alkony

terítsd rám

a megfáradt csendet

útravalónak

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.