Szendrői Csaba : egyszín? szivárvány

 

kezemb?l kifolyt,
ìgy a vàszon 
ténye ment meg. 
Hogy mi volt?
Fegyvert rántok 

benne 

a minden rendben’, 
ott vagyok
merengve
színész és nèz?.
Buborék falàn gomolygunk
oly bágyadtan vegetáló, 
torz, színes, elfolyásom 
rìmsègek kicsiny könnye.

Rothadás, meg erjesztett 
rakét’szìn? börleszkem
csuklód diadal ìvén rángok most is,
règ paralel vilagunknak törlesztem
igéz? vénád árt,
mit élek át:- vekkere riadt hajnalok,
szemem csöpögése mint ha-rácson átfolyó zivatar
magamban eldùdolt szerenádod
ömlesztett lyukas pitvar sajtom
bele se állunk a szóba-szolgálat?
vagy csak én lennék ügyesen
felszolgálva?
kitálalt emberhùs
termékeny de lejárta,
levédtelen egyszer csak vagy pont most 
neked feltalált.
elvesztett szüziességem nyomán 
bizonytalan kóborok,
a világ halálra nevet
én 
háttal neki szomorkodok’

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...