Boér Péter Pál : Az utolsó fa

 

Kedves Nézők! Itt állunk az Amazonas-menti Metálkék toxin sivatagban. Valami olyant láthatnak, amire… szerintem nem is kiváncsiak. Itt állok,… pillanat… előveszem a jegyzettömbömet.

Mi is ez? Ja igen: fa. Itt állunk a fa nevű… növény mellett. Nagyon-nagyon gyönyörű ez a sivatag! Örök érték. Ezért vált szükségessé ennek a förmedvénynek az eltávolítása. Úgy 150 évvel ezelőtt ezt a valamit használták is, bár el nem tudom képzelni mire. Itt van mellettem, egy – pillanat,  megnézem a jegyzettömbömben – egy úgynevezett favágó. Egy aggastyán, 34 éves és még nem nyugdíjas!

– Mondja! Maga hány évesnek gondolja ezt a… fát?

– Hát kérem, a szépapám ránézésre megmondhatta volna. De én előveszem a digitális életkor-meghatározómat. Pillanat, ez a fa olyan 716 éves.

– Borzasztó! Nem gondolja, hogy ez aberáns, ilyen hosszan élni bárminek is? Maga is már 34 éves és még nem nyugdíjas.

– Az ükapám 98 évet élt!

– A maga ükapja is favágó volt?

– Igen. 95 évesen még vágta a fát. A dédapám 83, a nagyapám 62, az apám 54 évet élt.

– Borzalom! A maga családjában ilyen matuzsálemi kort megérő emberek éltek?

– Hát megjegyzem, ez korábban volt, a jelen kilátások szerint, erre már nincs szükség.

– Na látja! Semmi értelme ilyen hosszan élni. Mi a túró az a kezében?

– Ez kérem egy balta.

– Micsoda?

– Fejsze.

– Most balta, vagy fejsze?

– Hát így is, úgy is nevezték régen. Úgy gondoltam, hogy nyugdíjba menetelem előtt nem a laser szerszámot használom, amellyel 0,7 század másodperc alatt tudnám kivágni ezt a fát.

– Micsodát? Ja igen, arról csinálunk éppen interjút.

– Arra gondoltam, hogy az ükapám szerszámával fogok dolgozni.

– Értem. Mondja, meddig fog ez tartani?

– Hát, miután ez egy igen régi fa, legalább 10 méter az átmérője, úgy gondolom, egy hétig eldolgozom rajta.

– Hát kedves nézőink, látják most már, hogy miért volt szükséges réges-régen olyan förtelmesen hosszú ideig élni, mikor egy néhány század másodpercnyi munkát, egy hétig kellett csinálni.

– Hát iszonyú!

– Mit beszél?

– Á, semmi, csak egy tipp. Amikor a nagyapám mesélte, hogy egy cápa megtámadta és megmenekült, akkor mondta: iszonyú uszonya volt és ez aztán rajta maradt.

– Cápa? Ja, maga még arról az időről beszél, amikor végtelenül taszító módon, a világóceánt nem gyönyörű, habzó, színes buborékok, hanem élőlények lakták! Hihetetlenül aberáns! Elképesztő! Most képzelje el, mit is csinálna a tengerpartra járó turista, aki éppen sárgulni vágyik a napon, ha a kékes-zöldes, sárgás-pirosas buborékokat nem fújhatná a tenger vizéből, és a tenger vize nem fújna vissza rá.

– Értem, én értem, így van.

– Na, akkor essen neki és vágja ki ezt a… fát! Ha kész van, visszajövök. Legalább nem rontja itt az összképet és szép lesz ez a sivatag! Arra meg vigyázzanak emberek, ha erre járnak, feltétlenül hozzanak magukkal lélegeztető készüléket, mert egy homokvihar esetén, itt a zöldes dűnék között, úgy megváltozik minden, hogy azt nem lehet túlélni.

 

– Főnők! Megcsináltam a riportot. Nézze, maga azt mondta, hogy mélyinterjú legyen. Na, most ez az egész marhaság nem ér annyit. Egy mélyinterjú 4-5 perc is van. Én nem szeretnék ennyi időt elpocsékolni, ha a Főnök úr is egyetért.

– Mire gondoltál?

– Szerintem, mutassuk meg azt az izét… hogy is hívják… fát, meg azt a fura embert. Bejelentjük, hogy kivágták az utolsó fát itt a Földön és jöhet a reklám.

– Van neked eszed fiam, te leszel az utódom! Hány éves is vagy?

– 19 Uram.

– Hát előtted az élet! Még van legalább 15 munkaéved és néhány év nyugdíj. Karriert fogsz te nálunk csinálni!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/