Marthi Anna : A holnap holdtölte

Kép: Papp Norbert – Őrségváltás pirkadatkor

 

 

 

 

nemmel kezdődik mint a tagadás

ez az érzés, mely most indul

és felétek érve érik meg talán.

 

mégis kell ez és mondanom

milyen is az amikor egy napon

egymagam vagyok

felébresztő hajnalok légüres vermében

túl éles körvonalakkal rajzolódik a reggel

amnéziában szenvedő álmoktól megürült

felettébb világos szemet sértő élességgel

tudatot hasít lépteim nyomán üres testem

az utca kőnehezékében súlyosodik

egy lélektelen határ ég-föld között.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.23. @ 10:45 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak