Radnai István : Radnai István: B?ntudat vereslik

élve feláldozom magam nincs állatvéd?
költ? íránt magyarok iránt érdekl?d?


Mottó: Akár alant fürge halak:
mind szabad és mindahány áldozat.
(Nagy Szabolcs dr.)

páncéljában a rák vagy csiga otthonában
amikor feldagad olykor a lábam
és a gépem mégsem enged
hiába sír a tested az agy nem senyved

megejt és rabbá tesz mint a szerelem
a táj s az érzékek foglyaként
szemem felissza a képerny?r?l a fényt
akárha napfény vagy keljen fergeteg
forogjon velem dohogjon g?zgép
elvásik minden izmom végképp
páncélos vörös rák vagyok

s a fazékban vagy tányérodon
s az olvasó szemén nyomot hagyok
míg a feldagadt agyban s amott
a zagyban hízva sorozatokon
roppan a puffasztott semmije
aminek fogad közt kellene lennie

élve feláldozom magam nincs állatvéd?
költ? íránt magyarok iránt érdekl?d?
s amint a vizet a dölyfös bálna
s a vízb?l planktont zabálna

átsz?röm magamon a kort
a múltat amely szinte csak volt
de nem jegyzik történelemkönyvek
hogy halszagú-e vagy török harcos
amelyekb?l a nyelv szavakat fal most
nem jelzi melyik ábránk a könnyebb

de itt vagyok a huszonegyedikben
órából a huszonnegyedikben talán
s lehetek vagány s maradok talány
ollómat az vacsoraasztalra felteszem
már nem ragadhat meg semmit
nem is vághat
gondolatom vágtat
elönt a vörös köd míg enni enni

akar a nép s fogyasztani magát
vagy másképpen a magzatát
kinek nem jutott hamvveder
gurul az euró és a dollár
falánk szolga aki voltál
magyar akit a történelem elseper
marad páncélos lovagod a költ?
mohácsot csele patakot betölt?
vízben fuldokolva
idegenkez?ségt?l véres-e a torka

nincs az a rend?r biró ügyész
aki a multivilággal összevész

páncéljába feszül, s korhad a rák
felfalja ép sejtjeidet s hovatovább
neved az étlapon fog fennmaradni
magyar konyhával fogsz sikert aratni

puhulsz nyereg vagy leláncolt fedél alatt
arca a szélt?l is vörös
feletted kesely? köröz
hajléktalan néped fedél nélkül marad

s a gépemen hízik mind aki globális
uniós csaló vagy paranormális
de ?rhelyemet nem hagyom
agyam az egyetlen vagyonom

fegyvereim ollóm húsát vigyétek
csemegézni megérdemli a vétek
hogy megkössék jöjjön a vész
kezemet amelyb?l rég elszállt
s a lovam nyergemmel odébbállt
a nyílvessz? és kelevéz

hiába sír a testem az agy nem senyved
amikor feldagad olykor a lábam
a képerny? el?l mégsem enged
billenty?it verem páncélom otthonában

mert hajt a tudat és a  híg b?ntudat
keresve keresem az elhagyott utat

Legutóbb szerkesztette - Radnai István
Szerző Radnai István 330 Írás
Publikáló szerző vagyok. Cikkeim, írásai, verseim, novelláim a "rapista" illetve "RaPista" nicknéven is megtalálhatók egyes portálokon.