Kőmüves Klára : …, ha vállalom!

 

 

Mindenki épp annyit veszít,

amennyit nem szégyell bevallani,

a többi veszteség csupán eltitkolt jó tanács,

rejtegetett iránytű, ki nem mondott érdem,

hogy túléltem azt, miben

csillanni láttam már a vérem.

Féltem már, rettegtem nagyon,

ütöttek is és vágtak majd agyon,

aláztak, szidtak is,

kacagni rajtam sem resttelt a sors,

amit titkolni kíván az ember;

csak abból tanul!

A többi kép, mi volt s mi jött,

közhírré téve sem zavar,

az élet gépházába rozsdásodott csavar

végül úgy hagyja el anyját,

mintha soha nem lett volna fia,

szégyelleni  a könnyeink és

múltunk vétkeit a legnagyobb hiba!

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))