Miel?tt valamit
mondanánk,
látjuk
gondolatainkat,
még fontolgathatunk.
Magányunk vég-keres?,
sötét lehet?ségek közt
találgattat
mi volna jobb:
valami nagyszer?, h?si póz,
fájdalommentes
hirtelen halál…
Ám a gondolatok ?re
fejünk csóváltatja,
helytelenít.
Van mikor elmerengve
emlékek ágyúiból tüzel
a múlt és tehetetlenül
szemléljük
pusztuláson-vett
csapataink rohamát
az én-harcmez?n.
Ha nem gondolkodunk,
nem beszélünk,
a lélek akkor is
fel-le jár bennünk,
figyel
és tudósít törékeny
békénkr?l, háborúnkról.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.25. @ 21:46 :: dudás sándor
