XII.
Hangosan csapódik a bejárati ajtó, és mikor a hideg decemberi szél besüvít rajta, egészen megfagyok. Laci, a v?legényem, ahogy megjön az éjszakai m?szakból, siet?sen veszi le vastag, sötétzöld kabátját, majd a fogasra akasztja. Nézem ?t, mintha életemben el?ször látnám, és ahogy rám néz, elfog a b?ntudat. Hogy tudtam ezt tenni vele, amikor annyira szeret engem? De bárhogy kutatok magamban iránta egy érzést, nem találok többet barátságnál. Automatikusan puszira nyújtom a szám, amikor lehajol, mint minden érkezésekor.
– Mész ma valahová? – kérdezi.
– Igen, Ildivel találkozom, tudod. Utána meg megyek dolgozni.
– Nem is jössz már haza?
– Nem, csak munka után, de anyu f?zött, úgyhogy találsz mindent a h?t?ben. Önállósítsd magad, légy szíves!
– Jól van, érezd jól magad! Tudod, hogy szeretlek… – teszi hozzá.
– Persze, tudom… – válaszolom, és már tudatosan kényszerítem magam, hogy ne vágjam rá automatikusan, hogy: én is. – Készítek neked reggelit, azután már indulok is.
Amíg a kenyeret szelem, átfut a fejemen, hogy mennyire belém van kódolva a gondoskodásra való hajlam, és milyen jól vannak idomítva a n?k a családunkban. Hiába, anyám és nagyanyám is ugyanúgy élte le az életét, hogy mindennek a központja a férje volt. Gyanítom, hogy a többi „?sanyám” is. Generációkon át belénk ivódott a n?i szerepek gyakorlása. Én is láttam, hogy mindig arra az id?pontra f?ztek, amikorra hazaért a férjük a munkából, teljesen alárendelték magukat nekik. Persze otthon is volt mindkett?jük a gyerekeikkel, így talán ez természetes is. Az a pláne, hogy még én is élvezem ezt, hiszen máris ugyanezt csinálom. Ó, de mennyivel szívesebben f?znék most Adorján gyerekeivel! Dana ott sertepertélne, én bevonnám, megmutatnák neki pár f?zési fogást, mint a fasírtsütésnél is. És milyen jó volt, amikor Betti is figyelt, majd egyszer csak azt mondta, hogy most már ? is meg tudná sütni a fasírtot, én meg észre se vettem, hogy leste, amit csinálok. Ha tudom, hogy érdekli, már az elejét?l bevonom ?t is. Kornél pedig, ahogy ott téblábolt néha, mindig dudorászott valamit. Sokszor össze is zavarodtam, mert pont olyan a hangja, mint az apjának. Amikor Betti látta, hogy felkapom minden ilyen alkalommal a fejem, csak rám nézett és vigyorgott. Hogy mennyire hiányoznak…
A városban már nyüzsögnek az emberek a kora délel?tti órákban. A Szentháromság térr?l nyíló Sétáló utcában, azaz az Eötvös utcában nagy a forgalom ebben az id?szakban. S?r?n kopognak a cip?sarkak a macskaköves korzón, köztük az enyém is. Nem tart semeddig, amíg odaérek Ildiékhez. ? a legjobb barátn?m már gyermekkorom óta. Nincs még valaki, aki ennyire jól ismerne. Azonnal lesz?ri, hogy valami bajom van.
– Ülj le és mesélj! – mutat a fotelre a szobájában, miután becsukja az ajtót, hogy a húgai véletlenül se hallgatózzanak. – Elég rosszul nézel ki.
– Igazad volt, tényleg nem tudok kett?s életet élni. Csak egyszer?en nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Nem akarok Lacinak fájdalmat okozni.
– Néha azzal is fájdalmat okozunk, ha nem vagyunk ?szinték. Szerintem már mondtam neked. És nem kerülheted el mindig, hogy fájdalmat okozz.
– De ez nem olyan egyszer?.
– Miért? – firtatja Ildi.
– Nem tudom, hogy Adorján is akar-e engem annyira, hogy össze is kötné velem az életét. Azt se tudom, hogy szeret-e igazán, még sosem mondta. És ez elbizonytalanít. Még akkor is, ha érzem, hogy van valami a szívében. És persze a jelek is azt mutatják, de… egyszer?en nem tudom biztosan.
– És mik azok a jelek?
– Hát… – gondolkozom el – például minden éjjel velem van, ha van rá ideje. És zavarban van, látom, hogy teljesen össze van zavarodva. Eleinte még olyan vagány volt, és még most is sokszor ugrat, de valahogy sokkal gyengédebb lett. És simogatott, pedig azt mondta, hogy ? sosem szokott ilyet csinálni. Mégis, olyan sokszor tette.
– Akkor mi volt a kérdés?
– Azt hiszem, hogy most már semmi – mosolygok. – De még mindig nem tudom, hogy mik a tervei velem.
– Akkor csak egy dolgot tehetsz – néz rám Ildi komolyan.
– Éspedig?
– Szegezd nyakának a kést!
XIII.
Kedd reggel van. Álmosan nyújtózkodom az ágyban, és az órára nézve látom, hogy van még egy kis id? addig, amíg Laci megérkezik majd a munkából. Talán ma éjjel jön Adorján is a géphez. Felesleges is bekapcsolnom egész nap. Azért a kíváncsiság csak nem hagy nyugodni. Máris nyúlok a bekapcsológombhoz és leülök a székbe. Skype megnyitása… Ó, és zöld jelzés virít Adorján neve mellett… Máris hevesebben kalapál a szívem.
– Szia Adorján! Hát te? – ütöm gyorsan a billenty?ket.
– Szia Flórácskám! Mondtam, hogy jövök kedden – olvasom a sorokat a monitoron.
– Igen, de nem gondoltam, hogy már reggel. Csak estére vártalak.
Szívdobogva válaszolgatok a kérdéseire, s közben végig az jár a fejemben, hogy a nyakának kell szegeznem a kést. Húzom az id?t, ameddig csak lehet, de tudom, hogy jobb lenne túl lenni az egészen. Jobb a biztos rossz, mint ez a bizonytalanság.
– Mikor jössz legközelebb Bajára? – kérdem.
– Talán tavasszal.
– Hát, akkor még nem tudsz magaddal vinni – írom, mintha csak viccelnék vele, mint annyiszor.
– Akkor még nem – írja azonnal a választ.
– Egyébként magaddal akarnál vinni? – kérdem szorongva.
– Persze, de ez nem olyan egyszer?, hogy én mit akarok, vagy mit nem – olvasom.
– Tudom – egyszer?en nem érti, hogy nekem az a lényeg, hogy megvan-e benne a szándék, vagy nincs, mert ha tudom, hogy szeret, akkor képes vagyok várni rá.
– Nem számít, hogy mennyit kell várnom rád, ha tudom, hogy végül együtt leszünk. Sajnálom, hogy bebonyolítottam az életed, tudhattam volna, hogy nem leszek képes kett?s életet élni.
– Értelek Flórám, nincs semmi baj, de nem tudok megbízhatóan válaszolni azokra, amiket kérdezel. Hiába mondanám neked, hogy hol leszek fél év múlva. Ott leszek, ahol a legjobb lehet?ségeket találom. De mindent úgy kell intéznem, hogy közben a gyerekek is kim?vel?dhessenek és haladjanak.
– Én várok rád, ha tudom, hogy akarsz engem.
– Te ilyen várakozós vagy Flórám? Csak hülyülök, összeszedem magam és jövök.
– Sajnálom, hogy felborítottam az életed, de nem bírom így tovább. Nem fog menni. Nem akarok rámenni.
– Nem kell bocsánatot kérned ezért, tudod, hogy szeretlek. Nem lesz semmi baj! Én sem akarom, hogy rámenj.
Csak nézem a b?vös szót a skype ablakában, „szeretlek”. Ez az els? alkalom, hogy leírta ezt a szót, amit lehetetlen kihúzni bel?le. Hát tényleg szeret engem! Nem is kell több nekem, mint ennek a tudata. Ha szeretünk valakit, tudunk rá várni. Most már csak a saját dolgaimat kell rendbe tennem. De hogy mondjam meg Lacinak? Csak ne lenne ilyen bonyolult az élet… A romantikus regényekben ilyenkor mindig történik valami csoda. Ám ez most a valóság. Utálok fájdalmat okozni.
Este izgatottan készítem össze Lacinak a szendvicsét, amit a munkahelyére visz magával. Kétségkívül látja rajtam, hogy valami bajom van. Egész nap faggatott, hogy történt-e valami. Szegénynek fogalma sincs, hogy mit tervezek ellene. Össze fogom törni a szívét. És nem védhetem meg a fájdalomtól. Bárcsak lenne valami jó megoldás! De tudom, hogy nincs. Hosszú távon a szakítás a legjobb, amit tehetek vele. Még fiatal, biztosan lesz még szerelmes valakibe. Remélem, hogy boldog lesz kés?bb, ha kiheveri azt a csapást, amit sújtok rá. Kikészít az is, amit tenni készülök, és az is, ha nem teszek semmit. „Megbocsátod-e saját magadnak, ha lemondasz a saját boldogságodról?” visszhangzik a fejemben Ildi kérdése. De miért kell a saját boldogságom miatt ekkora fájdalmat okoznom? Amikor végül elmegy, és én megnyitom az e-mailfiókomat, Adorján levele már ott vár rám:
Szia Flórácskám!
Nem tudok a Skype-ra menni. Egy-két órám van csak a netre, ezalatt el kellene olvasnom legalább a beérkez? leveleket és cikkeket, de már hetek óta nem tudom. Azt sem tudom elvégezni, amit naponta kellene. Álmos vagyok és rosszkedv?. Már régen nem itt kellene lennem.
A.
Adorján levele furcsa szorongást kelt bennem. Érzem bel?le, hogy nagyon fáradt. Remélem, hogy nem ijesztettem meg, és nem gondolta meg magát velem kapcsolatban. Azonnal írom a választ:
Szia Adorjánom!
Nincs semmi baj, nyugodtan végezd a munkád, tudod, hogy én úgyis itt leszek a számodra, akármikor is jössz hozzám. Nem veszek el neked, ahogy írtad ezt egyszer te nekem.
Flórád
A küldésre kattintok, és azután kikapcsolom a gépet…
Folytatás következik…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 12:11 :: Adminguru
