Ercse Imola : Elhívás

 

Elhívtál Uram, mikor megfogantam,

Hogy míg élek, szolgád legyek

Szájamba adva igéd, Téged hallgatva

Mások is megértsék, Krisztus miért szenvedett.

 

Elhívtál Uram, hogy kövesselek,

Veled, a keskeny úton járjak,

S mégsem vagyok h? gyermeked.

Pásztorként, nem lettem bátrabb.

 

Elhívtál Uram, de remegek, félek

Nyomorultan, hisz ifjú vagyok még.

Te is tudod, hogy keménynyakú néped,

És sokak szívét lepi be az árnyék.

 

Elhívtál Uram, nem könyörülvén küldesz

és leküzdök sok nehéz megpróbáltatást.

Azóta járok, s ég szívemben Szavad tüze,

Hirdetve, hogy Fiad legy?zte a halált.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.27. @ 10:42 :: Ercse Imola
Szerző Ercse Imola 4 Írás
ÀžMert az égi útnak elve:. kúszva, vérzőn énekelve, portól, sártól piszkosan, menni mindig, biztosanÀ (Dsida Jenő)