Ercse Imola Szerző
Vezetéknév
Ercse
Keresztnév
Imola
9 év 4 komment

„Hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” — Teszi fel a kérdést a férj vagy feleség, miközben minden nap újabb és újabb súrlódásba, nézeteltérésbe kerül társával. Megbocsátani? Hányszor még? Mire Jézus így válaszol: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Milyen könny? ezt mondani — gondolják magukban a házastársak pár évi házasság után.

Kezdetben csodás minden, elvarázsol a különböz?ség, úgy szeretjük a másikat, ahogy van. Szeretjük, hogy párunk olyan határozott, hogy rejtélyesen hallgatag, hogy olyan más módon nézi és éli meg a világot. Kés?bb aztán egyre több mindent szeretnénk megváltoztatni, és ebb?l lesz aztán a „folyton megmondja, mit tegyek” ,„nem lehet egy jót beszélgetni vele” és a „minden jobban érdekli, mint én”.

Mi változott meg? Semmi más, csupán hogy azt szeretnénk, ha a másik ugyanúgy viselkedne, érezne és gondolkodna, mint mi: „majd én megnevelem”. Azonban egyetlen embert tudunk megváltoztatni életünk során, azt is igen-igen nagy nehézségekkel: saját magunkat. Nem szívesen szembesülünk azzal, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. Ahelyett, hogy önvizsgálatot tartva, magunkban keresnénk el?ször a hibát, a másikat kezdjük el okolni, ezzel is kisebbítve saját felel?sségünket.

A konfliktus okozója általában az, hogy mindkét fél magából indul ki és elfelejti, hogy a másik eltér? gondolkodásmóddal rendelkezik. Vita közben pedig gyakran el?fordul, hogy ellenségként látjuk társunkat, és úgy érezzük, le kell gy?znünk, mint ellenfelet, közben elfelejtjük, hogy a másik továbbra is az a személy, akivel együtt élünk, akit szeretünk, és aki viszontszeret.

Mit?l m?ködhet jól a kapcsolatom? Bulvárújságok hada ad tippet arról, hogy hogyan tegyem „izgalmassá” a párkapcsolatomat. Egy dologról nem ír! Vegyem a fáradságot és ismerjem meg a társam! Ugyan! „Ismerem akár a tenyeremet” — hangzik el több éves házasság után ez a mondat! Ez így nem lehet igaz, mert csak sok-sok évnyi beszélgetés után mondhatjuk ezt, de akkor is csak korlátozott mértékben. Teljesen soha nem ismerhetjük meg egymást.

Elengedhetetlen a beszélgetés, mivel ezáltal oszthatjuk meg gondolatainkat, érzéseinket, vágyainkat, életünket egymással. Ha nincs megfelel? kommunikáció a házastársak között, könnyen félreértések adódhatnak. Emiatt álkonfliktusok is kialakulhatnak. Például: „Én azt hittem rám neheztelsz valamiért, mert úgy néztél rám…” Ahol nincs nyílt, ?szinte kommunikáció, nincsenek meghitt beszélgetések, intim pillanatok, ott nincs összhang, csak félreértések és feltételezések.

Boldogok csak olyan társ mellett lehetünk, aki nem keres örökké hibát bennünk, a dühét nem rajtunk tölti ki. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem vagyunk egymás tulajdonai, így ezeket nem t?rnünk kell, hanem tisztáznunk. Ahhoz, hogy boldog legyen egy házasság, az szükséges, hogy nyíltan és ?szintén beszéljenek egymással a házastársak a problémájukról, újra és újra visszaemlékezve mindketten arra az esküre, amit Isten színe el?tt tettek: „Hozzá h? leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele t?rök, vele szenvedek…”

 

11 év 9 komment

Álmodtam rólad, vártalak,

Fonott karomba zártalak.

Nem bírtam tested letenni,

Csak ölelni, ölelni, ölelni.

 

Apró kezedre csókot szórtam,

A hangodtól, meghatódtam.

Nem bírtam veled betelni,

Csak ölelni, ölelni, ölelni.

 

Ragyogó szemeddel néztél,

Életemnek része lettél.

Nem bírok másra gondolni,

Csak ölelni, ölelni, ölelni.

 

11 év 5 komment

 

Elhívtál Uram, mikor megfogantam,

Hogy míg élek, szolgád legyek

Szájamba adva igéd, Téged hallgatva

Mások is megértsék, Krisztus miért szenvedett.

 

Elhívtál Uram, hogy kövesselek,

Veled, a keskeny úton járjak,

S mégsem vagyok h? gyermeked.

Pásztorként, nem lettem bátrabb.

 

Elhívtál Uram, de remegek, félek

Nyomorultan, hisz ifjú vagyok még.

Te is tudod, hogy keménynyakú néped,

És sokak szívét lepi be az árnyék.

 

Elhívtál Uram, nem könyörülvén küldesz

és leküzdök sok nehéz megpróbáltatást.

Azóta járok, s ég szívemben Szavad tüze,

Hirdetve, hogy Fiad legy?zte a halált.

 

11 év 2 komment

(Derecskei Hármas dombon)

 

Távolban, a kék csendben, felrémlik egy – egy ház,

S a templom, mintha égig ér?nek t?n? tornya

Álmosan, karját széttárva nyújtózkodna.

 

Majd átadva magam a messzeségnek,

t?n?dve figyelem, hogyan t?nik el minden

horizontként,  karba tett kézzel a föld és az ég.

 

Ercse Imola Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.