Gépre raktak vegetatív agyamból modern
sirámok elektronikus jelei, festenek üzeneteket
egy beteges humorral megáldott kiégett valami
vagy olcsó közhelykel dobálózó koszos valaki
Besúgóként lesem el álmaid, mint a pióca tapadok
semminek és mindennek képzelem az életet
olyan, mint mikor egy légüres térbe lebegek
hideg acélszív, tudom ez csak a vég kezdete
Ismerem szavaid, tudom lelked titkos mez?it
mélyen elmerült balga keser? gondjaid
egy látomásba vetett megfojtott agyvel? vagyok
üveggolyó szemekkel kih?lt megfigyel?
Hiába látom a jeleket a fekete ház pincéjében
elbújó reszket? lélek keresztmetszetet
beleszegeltem én is a múltam titkaim mindenébe
látóként veszek el magamtól a kételyekben: Most!
kívül a város határában élek
ahogy éppen hagyod
s ahogy akarom
ma józanul
holnap részegen
holnapután ki tudja
talán sehogy sem
hagyom
fent a felh?
s rám hull az es?
de száraz vagyok
idegenként mindenkivel
kezet fogok
barátokat cserben hagyok
fiatal a halálhoz
öreg a változáshoz
bolond hogy komoly legyek
vad hogy megszelídüljek
átléptem egy határon
minden éhes csókokon
szerencse csillag
édes n?i kéz
keser? felismerés
ha várok
ha szólok
ha élek
ha játszom
ha éhezem
élj velem
túl az életen
kontroll nélkül
lélegzem
kontroll…..
kívül a város határában élek
ahogy éppen hagyod
s ahogy akarom
ma józanul
holnap részegen
holnapután ki tudja
talán sehogy sem
hagyom
fent a felh?
s rám hull az es?
de száraz vagyok
idegenként mindenkivel
kezet fogok
barátokat cserben hagyok
fiatal a halálhoz
öreg a változáshoz
bolond hogy komoly legyek
vad hogy megszelídüljek
átléptem egy határon
minden éhes csókokon
szerencse csillag
édes n?i kéz
keser? felismerés
ha várok
ha szólok
ha élek
ha játszom
ha éhezem
élj velem
túl az életen
kontroll nélkül
lélegzem
—————————————
Kedves Zsolt,
Nem áll módunkban az írásodhoz képet mellékelni. Ez a mindenkori alkotó dolga ezentúl.
Fotó hiányában viszont nem publikálhatunk verseket. Megértésedet köszönjük. Légy olyan
kedves a Tallózás linken keresztül a saját géped dokumentumai között böngészni…
Tetoválj
Titkot hordoztál magadban, már a kezdet kezdetén.
Illatod, mint mez?k millió virága,
Körbevett, átkarolt akár a napsütés.
Mellékutakon futottam melletted,
S te csak nevettél,
Öleltél, ellöktél.
Vágytam rá, hogy mosolyogj,
Szívembe szemed tüze meleg színeket hozott.
De soha nem tudtam meg ki vagy,
Soha nem értettem igazán
Miért, minek vagyok melletted,
Mint egy árnyék csupán.
Mint a t?z és a víz,
Mint a tél és a nyár
Különbözünk egymástól,
S csak n? a távolság.
Könnyes kezekkel
Festek feketére mindent,
Könnyes szívembe
Kést szúrt a keménységed.
Azóta mindennap magamba tetovállak.
Csak távolról nézhetlek,
Furcsa már ez is elég.
Egyszerre gy?löllek és szeretlek,
Önkínzásomból sohasem elég.
Magam sem értem, csak feszül a húr,
Mindennap véres a szívem.
Könnyes kezekkel
Festek feketére mindent, amit érek,
Keresztre feszítve is folytatom
Amíg csak élek.
Mindig, mindennap magamba tetovállak.
——————————————————-
Nem áll módunkban az íráshoz képet választani. Ez a mindenkori alkotó dolga ezentúl.
Kép hiányában viszont nem publikálunk verseket. Megértésedet köszönjük, légy olyan
kedves a Tallózás linken keresztül a saját gépedr?l fotót mellékelni…
hátra hajtottam fejemet,
s szippantottam a fényeket
halott köd szitált,
mikor elolvastam programod,
mert láttam bennük a pogromot
amire kifejezetten nem vagyok vev?
s te sem egy nyer?,
nem erre adom voksomat
egy zászlóba ne csomagolja
senki sem sorsomat,
persze üthetem a tamtamot
s címeremen száguldozhatnak sasok,
meg képek
majd lelépek,
de attól még
büszkeségem nem több mint
amit ez az ország adott
nagytestvérem üzenete
eljött,
de ígérem szót fogadni nem fogok..
-zs-
Az én városom…
Az utolsó járat is elment már
err?l is lekéstem
kopasz falfirkált ház falának
támaszkodva hallgatom
ahogy az es? kopog az arcomon
ez lesz az utolsó cigaretta aztán indulok
elnéptelenedett utcák
felborult kukák
b?zt?l nedves leheletét ízlelem
összegy?rt régi újságok közt
hallgatom saját léptemet
A lányok még ébren vannak
kedvesek de mind rozzantak
mint a kígyók tekeregnek
s nem értik hogy nem kellenek
– kösz se ma se holnap –
Sétálok vizes vagyok de nem ázott
a kocsmákból a szesz szaga dalol
nyomorukból semelyik sem szabadul
a patkányok éjszakája ez
üres kihalt falfirkált házak közt álmodom
itt lakom ez az én városom
—————————————————
Edda és Kft elegy. hosszú sorokkal igazolod a semmit.
éledt a világ s ébredtek lényeges lények,
evolúció,
elszigetelve voltam anyám méhedben,
izoláció,
megszülettem s kaptam vírus ellen szert
injekció,
megszervezted az életem felépítve énemet
organizáció,
kiválogatva mindenegyes léptemet
szelekció,
hitre, múltra,bölcseletre tanítva erkölcseidet
tradició,
szerz?dést kötve Istennel, s szentekkel
szindikáció,
s kezdtem elkülünülni a világtól magammal
populáció,
s láttam álmokat láttam testeket
erekció,
mid?n a b?n elfedte mindenem
maszturbáció,
s fedeztem fel bennetek az érzékeimet
ejakuláció,
majd vettem át tanító b?nös szerepem
szexualizáció,
éreztem s menekültem szívek ölelését?l messzire
reakció,
s küzdöttem izmaimmal hogy gy?zzem a menetet
kondíció,
született bennem düh s vad er? mikor elég volt egy mozdulat
pankráció,
végül elfigyeltem az újkori tanokat, itt élni hogy lehet
korrupció,
próbálok lebegni megnyugodni valahogy
relaxáció,
de félek hogy már kés?, a rozsda marja szét életem
errozió,
talán ez is csak egy gondolat menet amit csak én beképzelek
asszociáció,
de a biztonság kedvéért elszigetelem magam , ne gyere közel
izoláció..
amit mondok…
amit mondok
mintha már jártam volna erre tegnap,
s valami szövegfélét hagytam volna
itt a múltnak, s neked,
de hasztalan olvasod a sorokat,
ha nem látod köztük a megbújt
gondolatokat;
ne kerüld ki a kérdést, ez nem egy kvíz,
s nem is játék, nem puzzle,
mint az élet, a gond;
csak menekülnek a stigmák,
s egyre jobban elkeserítenek ezek az égi jelek;
ha az Isten is megmondta, elemezni kár,
csak ha id?d engedi, de akkor te vagy az ostoba,
mert meghal az id? és meghal a csend;
irigy ember földönfutó s vet? csak,
hiába magyarázom a lényeget,
elfordulsz a tükört?l,
mert úgy mindig kényelmesebb lesz;
én csak jól érzem magam, míg lehet,
nem vágyom rá, hogy megértsd egyszer?
énekem, ami csak az enyém,
de neked, vajúdó szörnyeteg,
hidd el, üzeneteim ott lesznek
veled, s ha lezárod, leteszed a
papírt s tollat, attól még nem lesz rosszabb,
ha egyetlen egyszer megírtad
egy szem igaz versedet.
Nyugalom
egy kis bár asztalánál üldögélek
s hallgatom a blues szomorú hangját,
egy pohár whiskeyvel játszom ujjaim között
míg a füstfelh?t beszívom
ma este jól esik ez a kis nyugalom
tegnapi újságok cikkeiben kutatok,
holnap sem változik semmi
ugyanitt leszek
ugyanúgy ezt a füstöt szívom
ugyanúgy Whiskeyt iszom
és te is itt leszel valahol de nem velem
egy kis pubban hallgatod a blues
édes szomorú hangját,
lágyan ringatod magad
ahogy egy férfi átölel
mosolyod átfújja hozzám a szél
és én nyugodt vagyok mert érzem az illatod
