Pápay Zsolt : Látó

Gépre raktak vegetatív agyamból modern
sirámok elektronikus jelei, festenek üzeneteket
egy beteges humorral megáldott kiégett valami
vagy olcsó közhelykel dobálózó koszos valaki

Besúgóként lesem el álmaid, mint a pióca tapadok
semminek és mindennek képzelem az életet
olyan, mint mikor egy légüres térbe lebegek
hideg acélszív, tudom ez csak a vég kezdete

Ismerem szavaid, tudom lelked titkos mez?it
mélyen elmerült balga keser? gondjaid
egy látomásba vetett megfojtott agyvel? vagyok
üveggolyó szemekkel kih?lt megfigyel?

Hiába látom a jeleket a fekete ház pincéjében
elbújó reszket? lélek keresztmetszetet
beleszegeltem én is a múltam titkaim mindenébe
látóként veszek el magamtól a kételyekben: Most!