Nap: 2010.05.17.

elorzott ölelések kisülnek mint a zsírszalonna MOTTÓ: “játsszuk azt hogy szeretlekmondta szemed és hunyorítottaz enyém bólintott cinkosanés enyelegni kezdtekfinoman csókolták egymástmajd ölelkeztek lassú mozdulattalami utána történt – azok már mi voltunk” (Mórotz Krisztina-Blues : Szemek játéka) ha eladjuk a vágyainkatcsont sem [… Tovább]

    egy tárgy mi dimenzióit vetkőzné inkább egy fehér lap vagy kék golyó   végtelenből kinyúló kéz semmit ragad minden színt magába fojt az erős fehér   elég megint egy szemgolyó   megformálnám érzékenységét összekapkodott pillanataidnak   csendnek álcázott [… Tovább]

Lefejt a tiltás. Bélyeghomlokod hiába n?tte haj be nem fed. Avar üszköli házad.   Söpörj er?sen. A föld marad. Izmaid szenek még – f?tenek, de salak nálad a vendég.

      Néha kész vagyok megölni mindent, aztán meg nem tudom, hogy szeresselek. Hangod elnyomják az üstdobok. Olyan messze az a világ, ahol én vagyok, szétcsúszott dimenziók , szakadó idők, harangkondulás közt.   Az asztalon gyertya és virág.   [… Tovább]

(ha valaki a cím emlékeztet – nem a véletlen m?ve!)   néha eszembe jut egy bón mó?söm mesélte a bonobóhallgatta a rokonom és hölgyema kies neandervölgybenszerintük én vagyok a bon uomó törleszkedik a macskámkutyám sem marad a vackánnyalja az az [… Tovább]

    S akiket kés?bb kerít be a baj: baleset, járvány, háborúk sora. Az élet: él?khöz kemény, mostoha… Szervek romlanak, hull a fog, a haj.   Lélek: huszonegy grammnyi Isten-láng, konokul lobog: él s élni akar! A romló test, mit [… Tovább]

…igazságos módra.     Annyi mindent nem figyeltem, sosem láttam még, Mátyás király szemöldöke szépen összeér. Ajka duzzadt, álla vágott, félhomlokon frufru éke, palliája határozott, szemgödrében béke. Orra hosszú, arca fényes, anyajegye nincs neki, s éppen, mintha azt gondolná;  „A [… Tovább]

Miért lesz sárga a levél, miért csipkés a dér, a kökény miért kékszemű, a vackor miért őszízű, a hó miért fehér, és télen hova lesz a fű, és mit jelent az egyszerű, miért hideg a tél, és miért rossz a [… Tovább]

Szonett az elkerülhetetlenhez… Izmaimba sorvadt gyengeségem!Sz?kül? határaim közé rekedtemRabja lettem testem börtönénekLáncra verve sz?kölnek remények…   Ám amíg agyam tudattal átkoz,száll a képzelet, s repít magáhozMinden új napom csalárd ajándék,mert – mi teljesül – csupán a szándék…   Nem mozdíthatom [… Tovább]

  Miféle némber, Kit én állatként, Tudtam szeretni, Miféle az igazság, Mely a harcra hív, Hol lehetne lövetni, Önmagam, azt a, Létezhetetlen valót, Elkényelmesedett, Halálindok elvakarót? Negyven év-mit éltem, Remélt boldogság, Szélcsapkodó ajtaján, Sóváran állva, Most sebvörhennyel, Megfutamodott, vagy Elkergetett [… Tovább]