Nap: 2010.05.09.

Hol voltam, hol vagyok El?hívódom, mint régi kép, És meggy?zöm magam arról, Hogy mégiscsak vagyok olykor; Ebben még Istent is hajazom, Mert ? vagy mindig van, vagy sosem, Én meg néha igen, olykor nem; És olykor élni – mi kell [… Tovább]

  fény és árnyék kúszik a falon csendes kérdések  válaszok sehol -magamnak mondogatom- csábítás és élvezet elfáradt napok harag és féltékenység szívfájdalom -csak magamnak mondogatom-

  Májusi vers   Szétfoszló hajnali ködök után, Kibontott hajú lányokat látni, csillogó hajszálakat a meleg esti fényben.   Borongós télszagú napok után Beleszagolni a dús leveg?be, és belélegezni a rügynek pattant ifjúság illatát.   A hó súlyos csikorgását felváltva, [… Tovább]

… Álmodtam rólad, vártalak, Fonott karomba zártalak. Nem bírtam tested letenni, Csak ölelni, ölelni, ölelni.   Apró kezedre csókot szórtam, A hangodtól, meghatódtam. Nem bírtam veled betelni, Csak ölelni, ölelni, ölelni.   Ragyogó szemeddel néztél, Életemnek része lettél. Nem bírok [… Tovább]

…ezüstös ujjal fon homlokodra koszorút a hold,majd tovasiklik fára, lombra,fényszálból fátylat vonva…

  csak azt ne hidd hogy várlak hogy zsigerig ég bennem a bánat szemembe ködöt hint szavad hogy te is úgy szenvedsz mint én a jelen zokogó romjain vágyak közt álomtalan éjeken hogy hiszem még az álmokat hisz minden nappal [… Tovább]

Dobol az eső gőzölögnek a macskakövek. Rőt bokrok közt meghúzódva számolom a füzérben hulló gyöngyöket, a körberingó víztócsák habfodrát, záporfüggöny susogó neszét, ahogy a felbukkanó fényeken át könnycseppként szitál, fut szerteszét.   Így peregnek éveink, évek után, sóhajtásnyi öröm csak [… Tovább]

Két állomás között síneken ücsörögsz, pöttyös ruhád táncol a szélben (durva közhely)   északnak- délnek? Élni vagy élni? Sorsok d?lnek el, míg kett?t pislantasznapszemüveged alatt,   menny homoka, pokol köve horzsolja talpad, de maradsz.

azonos cím? panorámafotó /szerz? ?/ ihletése      

    halvány szemgödör beesett mégis múltban úsztatsz óceán kétséget szárny-szegett guggoló nem érdem a szomorúság nem tisztul tudom   mond mindent a száj de varázslatos szerelmek fehéren lengenek szélcsend honol bent a rekeszben oda rejtenéd önmagad   harangba sem [… Tovább]

szögre akasztva lóg a tegnapokból itt maradt harag (mert vártalak – a hangodat – s te zsugorin tartottad magadnak) üvölthettem volna a falaknak – hol késik? – de úgysem értik, hát maradtam néma, balga, hallgatag (vigyázz, egyszer téged is szögre [… Tovább]

Szitaköt? derekára ülök, boltívét befestem az égnek. A horizont körül kék lesz majd, szélei pedig hófehérek. Messze fogok szállni, de az ég fekete még, ragadós szurok. Szitaköt? derekán ülök és némán gyöngyöznek a csillagok…

  Nézd a lángokat,a szétfutó  árnyakat,miket a fény fest a fákra!Halódva roppan az ágmikor mohó éhséggela t?z mélyeszti bele fogát.A meleg átjár,lépj mellé, ne félj! Csak a szikra pattog,ott a nyugalom vár, magához ölel a láng.   Fogom kezed,   [… Tovább]

Fekete kabátom rajtam átok. Kápolna küszöbén muzsikálok, három napja visszajárok mezítláb, tépetten, nem ittam, nem ettem, virágra költöttem minden pénzem. Ahogy éltem, úgy éltek ők is. Riadt arcomon halvány árnyék a hit. Együtt vagyunk, temetünk megint.

    Szivárvány volt. Az Isten megint patakból tóba tett követ; példájára, legtöbb gondolatunkat tett követ, csak ujjaink után ritkán marad színes csoda, pedig berendezhetnénk szebben is a Földet, ha már mindannyiunknak otthona!