Vers

HomokSzemek

          Némán botorkál az est talpig feketében, könnyezik a remény széparcú csillagok szemében. Fény búvik a sarokban, a falon árnyként kúszik az idő, kérlek, ne üvöltsd szét a csöndet, hagyj most hallgatásomban.   Ma temetetlen haltam. [… Tovább]

Vers

elmúlás

ablakokbanmuskátlik könyököltek,szell?szökdécseltgizgaz között – majdaz úttestre szökött – ujjaivalport kavart,s r?t avart,hirtelen felkaptapördített is rajta,kés?bb ráunvasorsára hagyta – nyargalt tovább – a muskátlikcsak néztékhogy t?nik a meleg – sziromkönnyük pereg –

Vers

Egyrészt

  Hosszan vizsgálódtam mesterséges fogalmak között, a „létért való küzdelem” is báránybundám alá költözött.   Nyakatekert gyógyszerem vagy, síntelen lokomotív…  

Vers

Kirekesztettek

“A közvélemény gyenge zsarnok a magunk véleményéhez viszonyítva” (Henry David Thoreau)       Befogadtak a kirekesztettek lándzsáik hegyére tűztek félistenek keselyű fények vérbe hullt sorfalak közt eleven húst suhogtató korbácsnak hogy felnyissam kiszúrt szemeiket kiknek öröm az önként vállalt [… Tovább]

Novella

A nagy házibuli

Három nap múlva megjöttek az ?sök.    Azaz after party – a diákok nagyjából befejezték az érettségit. Nagyjából, mert Cikinek nem valami nagy sikere volt. Ezt meg kell ünnepelni! Ciki vagánynak számított a végz?s osztályban, ez volt a második kísérlete, [… Tovább]

Vers

Repetás

  Az ételt, ha hűtőszekrénybe teszed sem mented teljesen, azzal még nem kizárt az ok; szaporodásuk csökkenthető, de nem pusztulnak mikroorganizmusok. Maghőmérő szükséges, nem klopfolós pofon; két percig hevítened kell hetvenkét fokon, hogy aztán bátran vehesd magadhoz, mit megfőztél minap… [… Tovább]

Vers

Hé, te ott…

Hé, te ott, a falak mellett, tarkódra rivall a fény, ahogy bizonytalan-puhán lépted surran, s a járda pecsétes kövére taposod az előtántorgó reggel vézna kincseit. A kor fakó, és hallom még a kormos éjszakákat, felderengsz, ahogy a sínek között sorsod [… Tovább]

Egyéb

Mese a tarka pillangóról

Naplómból ollózva, mese felnőtteknek   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tarka pillangó.     A pillangó egyik szárnya megsérült, amikor megszületett. Ahogy nőtt, növekedett, s kezdte megismerni a világot, lassan elfeledkezett a sérült szárnyáról, s boldogan repkedett a [… Tovább]

Vers

Gondolatban születtem

Néha az vagyok, amit szeretnél,Csábító fény, fojtó szenvedély.Zöld szem? macskaként simulok testedhez,Fájdalmat nem ismerve marok a b?rödbe. Sokszor az vagyok, amit szeretnél,Borút el?z? tavaszi napsütés.Éget? vágyad, h?sít? szele,Szomjad oltó, tiszta éltet? vized. Néha az vagyok, ami nem szeretnék,Lelkedben kavargó, éjjeli [… Tovább]

Kisregény

Örökség – 4.

  5.   „Bányában”     Tárna, csille, bánya, csákány, szén, fejtés, akna… az eddig csak hallomásból ismert szavak egy pillanat alatt valósággá válnak… Szénfekete vagyok, akárcsak körülöttem mindenki. Nincs sisakunk, hanem csak egy sapkánk és egy bányászlámpánk. Nincs véd?felszerelés. [… Tovább]

Vers

Őrült magány

  Kevert érchangok, dübörgő decibel, a fényszóró vörös kék füstöt lehel, testpára csapódik terem falára, örjöng a lélek vonagló zárkában, kéz  pohárra tapad, gubbaszt az elme, a magány sötét zúgban áll prédára lesve,   éjfélt üt az óra új nap kezdetén, [… Tovább]

Vers

Ereszek alatt

Homályba merült odakintaz es?, és hogy nappal volt,egy-két tócsa még odaint, és én leülnék valahol  a zúgolódásban.Csak úgy pörög a város,éli életét,    mint egy hangya,úgy érzem magam,az ereszek alatt,zajcsapdák rejtekén.

Vers

Fotódra szuperrealistán

  féltem a m?anyag széket széttörik ha rád gondolok mosolyogsz zárt szájjal a cipzár divat dzsekid nyitva mellkasodon aranyló homokóra-sín fut le fekete háttéren ló szemet formál hasadon a pulóver kivágása V alakú gy?ztes hisz simogatja b?röd a szell? átölel [… Tovább]

Vers

Félistenek

    csak hagyom hogy holló hajamba fehér pernyét szórjon az id?   s míg szárad a hús a csonton aszalt gyümölccsé zsugorodott szemem   mögött zsibbadt agyam a múlton mereng mert itt e föd?n   így t?nnek el kit [… Tovább]