M.Simon Katalin : Őrült magány

 

Kevert érchangok,

dübörgő decibel,

a fényszóró vörös

kék füstöt lehel,

testpára csapódik

terem falára,

örjöng a lélek

vonagló zárkában,

kéz  pohárra tapad,

gubbaszt az elme,

a magány

sötét zúgban

áll prédára lesve,

 

éjfélt üt az óra

új nap kezdetén,

sikoltoz a lemez,

a magány ünnepel.

 

 

Legutóbb szerkesztette - M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin