Egyéb

Hólyag…

  Meghúzódott a tuja és a trombitafolyondár árnyékában. Ősszel szinte el is tűnt fáradt, barnába hajló, szakadozott bordó leveleivel. Közönségesnek érezte magát, s csúfnak a többi lakó között. Eh, hólyagvessző… Micsoda név! Büszkén nőtt mellette magasra a pampafű a nyár [… Tovább]

Vers

Ablak

– nézz ki rajtam – meglátod a fényhálót odakint ezernyi sugár aranylik fut a félsz – szemed rebben, sötét keretben – betekintve nincs más csak elmúlás homály gomolyog – poros emlékek – jöjj hát takaríts múltadat ?rizd tisztán – ablakod [… Tovább]

Novella

Lepkevadászat

Csak azért, hogy gyönyörködj bennük… *   Gyermekkoromban kertes családi házban éltem. Alig vártam a tavaszt, az első virágokat. Mindig volt nyíló, ibolyától az őszirózsáig. Viszonylag közel volt a kert mellett az a hinta, hol megszerettem a gondtalan repülést, fel [… Tovább]

Vers

Itt nekem…

    Ott lenne munka, de nem lenne élet, ott nem lenne otthon, de lehetne pénz. Itt nincs munka, de mégis csak élet, ahogyan szerény négyzetméterekben kevéssel is beérek és bár nem tudom, pénzben mit jelent a szó:  temérdek, nekem [… Tovább]

Fordítás

Robert Lowell: Eladó

Robert Lowell, amerikai költ?. (1917-1977) Híres és régi bostoni családba született, amely több hírességet adott az Egyesült Államoknak. Egy tábornok, egy kormányzó, a Harvard egyetem egyik elnöke és két költ?. Lowell Summa Cum Laude képesítéssel végzett irodalomszakon, John Crowe Ranson [… Tovább]

Vers

Halott merengés

kép: Papp Norbert- A hajnali város felett… (Üvegen szikrázó langyos napmeleg kedvhozónak.)     Múló pillanat…   A langyot szél röpíti tova, A fényparányokra árnyak terülnek, szokatlan nyugalom marad.   A háló bekeríti udvarát, az üvegszemcsék szívemre hullanak.   Rég [… Tovább]

Vers

szín-vers

ki kever a színb?l szürkét szüleim tán sosem voltak nagy dns-isten mondjad hogyan lesz az ember árva egy-tudásod nem sajnálom vigasztalni fiad küldted elhazudtad életéb?l amiért is ideküldted ki magát nem, mást hogy váltna belenéz a szenvedésbe amikor a többi [… Tovább]

Vers

͍rottkő anyámmal

Vittük anyámat hegyen-völgyön át, megörülte a fenyők illatát, beszélt aprót, de többet hallgatott, lefékeztük a búcsúzó napot, és átszűrődött arcunkra a fény, a lombok levél szőttes függönyén, a május begyűrt minden illatot, egy apró falu emelt kalapot, a téren ültek, [… Tovább]