Nap: 2010.05.27.

jelen van,és mégse,s én rákarmolnám az égrea “seholsincs” dalát –– tíz körömmel hogy fájjon (és ne csak nekem)

Harapj, marj belém! Érezni szeretném a fájdalmat, Hogy tudjam, valóban létezel, Nem csak magányom fojtogat.   Ölelj, szoríts a karjaiddal! Leveg?t sem akarok venni, Jelenlétedben, a néma csendben Tisztán szeretnék létezni.   Sóhajts, a fülembe suttogj! Hallani akarom a szenvedélyt, [… Tovább]

  most jó lenne berúgni de nincs itthon semmi egy n?- nek illik?, látszik? szart! írni mindenki tud kerülgetem magam is mint macska de forró a kása nem hiába idézzük adyt költ? itt mindenki akinek tépegetni lehet a szárnyát és [… Tovább]

a tenyerem elsimítja szövetedsiklik el?re a combonhiggadt védvonaladonnincsen pauza átadod azt amit megtanultálkétarasznyira pulzál a szándékátváltoznék az egyensúly miatta fotel háta nem enged utat egy verg?d? lelki póz legmélyén migrénem sóhajt:megnézne belülr?l?szétharapná a szám? üresen sárga zsinóra konvektor végénközös békénk [… Tovább]

    Ha azt hiszed, hogy nem látom – figyelsz, hát tévedsz, jóformán mást nem is teszek, mint minden lépésednél, hogyha jársz, földdé válok, s érzem, megremegsz. Ha azt hiszed, nem hallom, hogyha szólsz, hát tudd csak, minden hangszíned enyém, [… Tovább]

(Perpetuum mobile) mikor haragszol rám én vagyok jó kiadod a mérged összeszedem magam nemcsak magamért érted   hogy jó legyél   mikor haragszom majd s elém hullnál térden hogy összeszedd magad nemcsak magadért értem     hisz többet jelentesz nekem [… Tovább]

  Mint a vizet szomjazó föld, az ölünket f?t? pillanat. Te izzó nap a kékl? égen, én felh? vagyok, szél sodor.   Zihálva lobbanó vágyunk sóhajtások vad szele h?ti, kies földem boldogság mossa. Örömkönny hulló cseppjei.   Átölel? végzetünkben az [… Tovább]

Kezdettől fogva…   Tavasz táján, őszbe tekintek óvatosan nézek, mégegyszer. Érzelmek, emberek, kikkel összesodort az élet…   Látszólag rendben minden, csak az a huszonegy gramm – kezdettől fogva – úgy hiányzott. Nem élhetnénk egy jobb világot?        

Amikor túlléptem a héthatáron, és szaladtam, mint lovam szabad száron, mikor az eget kézzel markolásztam, és felhőkből sodortam nyakba sálam, az összes mindent öles zsákba raktam, már derekam se roskadt meg alattam, és mint, ki mindent érdem szerint nyer meg, [… Tovább]

Rajczi Zoltán: Zápor után     Szikes, fehér folt a sárban. Zöldül a pocsolya, nyár van. Harangszó csendül,   áhítat ballag utána, repce virága nézi magát, fésüli felhő-haját, billeg a szélben. Maradni kéne, örökre, így, észrevétlen. A láthatár befogad. Fehér [… Tovább]

A reményt feladni soha nem szabad A reményt feladni soha nem szabadha csonton már csak száraz b?r maradt,akkor is van még valami más,ami sokkal fontosabb: a folytatás,hol minden remény valóra válik,hol nem lesz fontos, mit mond a másikés a többi [… Tovább]