Vers

Tollhegyre tűzött virradat

még domb mögül leselkedik zsémbesen ébredezve, ívelt pályán emelkedik – semmihez sincsen kedve – a fák tövén ott kuporog, megül a hajnali pára, kusza álmokat gombolyít vissza az éjszakába sávokat fest az ösvényre a görcsös ágak  árnya, itt szánkázva belebotlik [… Tovább]

Vers

Látásvers

Szabó L?rinc billentett az elején. Mit látok bel?led, s te bel?lem – amikor öröm telít: rád találtam. Ilyennek képzeltelek, ha eszemben jártál, pedig akkor még nem is láttam képzeted, mely most oly egyértelm?en: csakis te. Betörtél egy valóságba, amelynek szélei [… Tovább]

Vers

Kapaszkodom érzékeny szálon

kelt: 94.10.22. kép: Ódor Tünde/Újvári Tibor Égi tánc         Sovány vigasz: az élet megy tovább! Sajog bennem a perc jelene! Siklanék mint egy vizespohár, S kifolynék a padlón, lábak között. Salome tánca: mindenki táncra! Sikító testek repertoárja [… Tovább]

Humor

Satuban

  János, ahhoz már túl sok mindent átélt, hogy bármin meglepődjön, így engedelmesen szorította be fejét a termetes főnővér hatalmas keblei közé, akinek ez láthatóan nem volt ellenére. Ha választhatott volna, kihagyja ezt az átmeneti idillt, vagy legalább az osztályos [… Tovább]

Novella

A fest? álma

…zuhanni kezdek a Tó felé, egyre sebesebben közeledik a vízfelszín, zuhanok, oly hirtelen, mint mikor álomból rémül fel az ember, összerándulva; aztán, mintha megállította volna valaki a képet, a víztükör felett pár milliméterre megállok, majd lassan eggyé válok higanyszer?, tükör-önmagammal… [… Tovább]

Vers

…és

(Horváth Piroska festőművésznek) …és leborulnak eléd a színek ölelnek fénybe csókolt árnyak szerelem ez mit megfest a szíved hódolat a nyíló virágnak kibomlott szírmok parányi csodák mikor ujjaid hozzáérnek feltárják titkukat úgy hozod át a semmiből a mindenséget   …és [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 11.

A befejez? rész…       XVIII.         Drága Laci!    Szeretném elmondani…   Kezdek bele újra és újra a levélbe, majd gombóccá gy?röm a papírt. Egy egész halommal összegy?lt már a papírkosárban. Nekem, akinek szenvedélye a [… Tovább]

Egyéb

Az én anyám

Megmutatom őt mindenkinek, hisz életében keveset adtam Neki, talán ezzel enyhíthetem, ami nyomja a lelkem, a szűkszavú, ritka szeretet-nyilvánításomat.*         Anyám Kishegyesen született 1911-ben. Nagytatám vasúton dolgozott, nagyanyám háziasszony volt és pár hold földecskéjüket is ő művelte, [… Tovább]

Vers

kontroll

  kívül a város határában élekahogy éppen hagyods ahogy akaromma józanul holnap részegenholnapután ki tudjatalán sehogy semhagyomfent a felh?s rám hull az es?de száraz vagyokidegenként mindenkivelkezet fogokbarátokat cserben hagyokfiatal a halálhozöreg a változáshozbolond hogy komoly legyekvad hogy megszelídüljekátléptem egy határonminden [… Tovább]

Vers

Jól kinézek

    életem lánca lóg nyakamban mint logó   kicserélhetnéd gyöngysorra porcelán szívemb?l   szép vagyok belül csipkés fodros és élni 55 évesen meger?szakolt sorokkal   de nélküled is csak magamba halok    

Vers

Tűztornyos minapok

      A minap gyorsan átlépett felettem, nem először már s talán utószor sem, így jár az, kit heverészve kényeztet az ágy, nappal alszik, este ébred s kicsit sem paráz. Délelőtt még persze történt ez meg az, kilencszáz forintos [… Tovább]

Egyéb

az utolsó út: a remény

A vers Brano két fotójának, és Brendan Perry: Medusa2 c. dalának hatására íródott…* http://www.youtube.com/watch?v=o3-iG7ZUWvw     Kihalt, néma táj, kiszáradt tenger, mindenütt homokot kavar a szél. A forróság rögöket morzsol szét, ölelkező sziklákra omlik az ég.   Alatta rég bolyong [… Tovább]

Vers

Álmatlanul

Táncos ölelés sodor a mélybe, ágyamon kering a fény, szurkos árnyék lapul a falakon, máglyán égeti álmom a démon. Létem túlhajszolt remény.   Megtört mosolyba szív lelked, megfeszítve hallgatok. Semmibe forgat zuhanó vágyam, lázadás köröz halk derengésben, kih?lt ébrenlét vagyok. [… Tovább]

Vers

Ingem alá…

  ingem alá folyó délután beleizzadok a nyárba nehéz ráemelni a tápos zsákot a biciklivázra   poros betonút visz hazáig csíp a nap a malac éhes rég nem sírok úgyis hiába vályúm ürességt?l fényes  

Vers

Vasárnapi járatok

Rám mosolygott halkan az élet,az alkonyi égre rózsaszín fodrot rakott,és amíg a nyárfa-pihék tovaszálltak a szélben,csak vártam… (Mentem volna hozzád aranyos palástban,aranyos palástban, gyémánt-kacagással) Molnárfecske ült a fekete faágra,amelyen üszkös halált járt a nádégetés,odébb, a sarjadó zöld világban, gólyahír táncolt,futott [… Tovább]