Nap: 2010.05.05.

még domb mögül leselkedik zsémbesen ébredezve, ívelt pályán emelkedik – semmihez sincsen kedve – a fák tövén ott kuporog, megül a hajnali pára, kusza álmokat gombolyít vissza az éjszakába sávokat fest az ösvényre a görcsös ágak  árnya, itt szánkázva belebotlik [… Tovább]

Szabó L?rinc billentett az elején. Mit látok bel?led, s te bel?lem – amikor öröm telít: rád találtam. Ilyennek képzeltelek, ha eszemben jártál, pedig akkor még nem is láttam képzeted, mely most oly egyértelm?en: csakis te. Betörtél egy valóságba, amelynek szélei [… Tovább]

Nem tudni, kivel ki játszik: megunt, mint iker sziámi testrészét. – bár szívnél n?ttek egésszé – S tán így él?nek merészség nem mint két f?vel egységként számítni, f?leg ha hátad biztosabban, mint Földnek      a lábad vethetted e társnak… Mégis, ha [… Tovább]

*       bevezető   A szemem már akkor jóllakott veled, mikor első nap megismertelek. ……………………………   Gyönyörű vagy, természetes, nyugodt, ajkad akár a hős patak, ajkamon csillogott, hajad hullámzik a szélben, lángot formálva él, arany a nyári naplementében, [… Tovább]

kelt: 94.10.22. kép: Ódor Tünde/Újvári Tibor Égi tánc         Sovány vigasz: az élet megy tovább! Sajog bennem a perc jelene! Siklanék mint egy vizespohár, S kifolynék a padlón, lábak között. Salome tánca: mindenki táncra! Sikító testek repertoárja [… Tovább]

  kívül a város határában élekahogy éppen hagyods ahogy akaromma józanul holnap részegenholnapután ki tudjatalán sehogy semhagyomfent a felh?s rám hull az es?de száraz vagyokidegenként mindenkivelkezet fogokbarátokat cserben hagyokfiatal a halálhozöreg a változáshozbolond hogy komoly legyekvad hogy megszelídüljekátléptem egy határonminden [… Tovább]

    életem lánca lóg nyakamban mint logó   kicserélhetnéd gyöngysorra porcelán szívemb?l   szép vagyok belül csipkés fodros és élni 55 évesen meger?szakolt sorokkal   de nélküled is csak magamba halok    

      A minap gyorsan átlépett felettem, nem először már s talán utószor sem, így jár az, kit heverészve kényeztet az ágy, nappal alszik, este ébred s kicsit sem paráz. Délelőtt még persze történt ez meg az, kilencszáz forintos [… Tovább]

kép: Koday László Én tiszta szívnek látom az anyámat, ki szelíd békét üzen a világnak, s a kelő nap is áldón visszahőköl, míg szemlesütve merít az időből.  

Táncos ölelés sodor a mélybe, ágyamon kering a fény, szurkos árnyék lapul a falakon, máglyán égeti álmom a démon. Létem túlhajszolt remény.   Megtört mosolyba szív lelked, megfeszítve hallgatok. Semmibe forgat zuhanó vágyam, lázadás köröz halk derengésben, kih?lt ébrenlét vagyok. [… Tovább]

  ingem alá folyó délután beleizzadok a nyárba nehéz ráemelni a tápos zsákot a biciklivázra   poros betonút visz hazáig csíp a nap a malac éhes rég nem sírok úgyis hiába vályúm ürességt?l fényes  

Rám mosolygott halkan az élet,az alkonyi égre rózsaszín fodrot rakott,és amíg a nyárfa-pihék tovaszálltak a szélben,csak vártam… (Mentem volna hozzád aranyos palástban,aranyos palástban, gyémánt-kacagással) Molnárfecske ült a fekete faágra,amelyen üszkös halált járt a nádégetés,odébb, a sarjadó zöld világban, gólyahír táncolt,futott [… Tovább]