Nap: 2010.05.11.

kristályhegy? hópihék utaztak velem szótlan áttetsz?metszett anyagok olyan hidegek mint én voltam mindigés olyan szépek mint lenni akarok most hirtelen kelleneegy tükör ellen?rizni hogy változott-e arcom mialattmegint összetörtem mindent de nem lettem ráncos ésmiközben fájdalmat okoztak vagy én okoztam megállt [… Tovább]

      A maszatos buszablakra lehelő hajnal ébresztett ma is.    – újabb végállomás…   Vállamon érzem a tegnapi ellenőr hideg ujjait … foghíjas sziszegő bűze keltett…   Nyomaszt az utazás.   Kuporgó jöttment hexagon a lelkem, hátamon cipellek [… Tovább]

  Amikor még kicsi voltam, bizony akkor azt gondoltam, minden szőnyeg tud repülni, egyszerűen rá kell ülni. Akkor én most kipróbálom, valóság ez, vagy jó álom. Itt egy kicsi szőnyeg darab. Na! Lássuk csak, hogyan halad! Gyí, te szőnyeg! Gyí, [… Tovább]

Homály és zűrzavar összefoglaló nevén jelen elválaszthatatlan mi helyes, s mi helytelen képzelet szülte törvény magasztal törvénytelent hon ítél a hontalan felett kérdésre kérdés – megválaszolatlan néhol a homály néhol a zűrzavar véleményt magadról magad írja arcod darabokban gyűjti fésűd [… Tovább]

Kép a falamon Nem hagytál el végleg, itt maradt hited, bízzak önmagamban, ma is építed,  csiszolsz gyémántgúlát, fényed földig ér, sugárzásod tiszta,  kapumig kísér. Már születés után kopnak a napok, mind több üres széket néznek asztalok, mint fonott kalácspánt, kérlek, [… Tovább]

Ajánlás helye…     Játszd még el újra az életem, túl az első döbbeneten! Ismerem minden mozdulatod, akarom ezt a játékot… Pont, mint te olyan komoly vagyok…   Lélek-fehéren várok, hogy boldog aranyszínre fesd nekem a világot…   Ha véget [… Tovább]

alkalomadtán szültem a tolvajt. árnyéka körbevesz, eltakar. perceknek t?n? éveket loptam. nincs-mi melegével ölel. sz?nyeg alá söpört titkaim szöszeibe süppedek. asztmás rohamnak vélem, pedig csak refluxomtól dobog gyorsabban a szív. alea iacta – önz? leszek. ma csak magamra gondolok.

Egymás szavába vágva, megannyi tágra nyílt szemű gyerek, zsoltárok szaladtak elébem, a lombok napot szórtak, s az aranyfoltos járdára hulló százszínű trilla kedvemre ült, ha szóltál. S igazat mondott akkor mind az ének, kerekre faragott esték ültek csendben az eresz [… Tovább]

  Ma minden olyan, mint az ég, egér rágta krumplihéjnak képzelem és ózonlyukkal számolok, mit felhő foltoz szüntelen. Ma minden olyan, mint a tó, pannal fogta kaptatóba ágyazom magam, sár a lábam, kő szívem, iszapnyakamra hullik fűcsomó hajam. Ma minden [… Tovább]

* Éjjel néztem a végtelent. Milliárdnyi csillagkristály szórta szét az égi jelet. Földhöz ragadtan vártam tűnődtem, csodáltam, fentről üzenet érkezett. Vajon ki érti meg? Kicsit féltem, talán fáztam, testem-lelkem megremegett. A szemközti szürke házban néhány ablakban esti fények, benn a [… Tovább]

  Egy friss sóhajlás szakadt ki az égből a frissen sajtolt töpörtyű ízéből, a zsír még forrón hullámzott alatta, de kiszívott szülejét merni hagyta, és mintha minden forró falat barna- nagy nyeldeklésnyi örömöt akarna, úgy tömörült a szűrön harapásra, egy [… Tovább]

TETTENÉRÉS   hol itt hol ott – fölbukkanva – úgy járkálsz bennem mint a huzat tulajdon lépcsőházában   *   EMLÉKSZEL?    – hívtál – fölfelé fordított tenyérrel – így ahogy mutatom – mint aki kér s vár egy maréknyi [… Tovább]

az alkonyat a küzdelmet feladvaa hegy mögé, a völgybe költözött,majd besurrant a könny?lépt? este,s lassanként éjfélbe öltözött ilyenkor már szárnyuk n? a fáknak,susognak régi messzetünt id?t,ijeszt? formát rajzolnak az árnyak,lebeg a lélek ég és föld között

* A semmiben jártam, a rég-múlt fagyott mezején emlék kórókat szaggattam, remegő kézzel széthullott perceket pakolgattam sorba.   Csikorgott a múlt-idő meztelen talpam alatt, tévedéseim tüskéi szaggatták kérges bőröm, fekete vér folyt, halott vér.   Villám hasított az égbe, dörgés [… Tovább]

Kilométerköveket keresek. Bizonyosságot: jó úton vagyok. Szeret?m csókja g?zölög bennem, kopott batyumon hímzett csillagok.   Az éjszaka ólmos, felh? sepri tisztára: hófehér lett a tejút. Hosszú mérföldek fájdalma bennem, fényl? végtelenbe vezet? út.

Reped az ég, felhők gyűlnek nyitott könyvből dőlt betűknek.   Sorsnyi létben magam lakom, nincsen ajtóm, se ablakom.   Lángszekéren, teveháton árkon-bokron visz az álom.   Jéghegyek közt testem lázban érik, mint mag a kalászban.   Könnyek hullnak nyitott sírra [… Tovább]