Vers

Kitaláltalak

Kitaláltalak magamnak, láthatatlan köd-szín ruhádban jöttél felém és láttalak. Bólogattak a bokrok, a fák, tavasz-zenét zengett a világ, köd-szín ruhád lassan köddé vált.    

Vers

Erd?nk

a fákra századok gyötrelme tapad csúcsukon karóba húzva álmaink oszló húsként vonzzák a varjakat a fákra századok gyötrelme tapad csúcsukon karóba húzva álmaink oszló húsként vonzzák a varjakat -a lakoma után- szemünket vájják a sötét madarak…   várjuk a végét, [… Tovább]

Egyéb

Szakágazat

    Igen tág kategória a Megalázók Szakágazat, ez ugyanis magában foglalja az élet majd minden területét, legelsősorban a munkaügyi területeken, balról jobbra, fentről le, mindenhol. A munkán kívüli személyes viszonyokban is előfordul, de ami nem hivatalos azt most nem [… Tovább]

Elbeszélés

Pentekoszté: pünkösd

Ó, mennyire féltek, hogy szorongtak hétszer hét napon át. Szorongtak képletesen szólva lélekben, és valóságosan szólva testileg is.    Mert egy jeruzsálemi háznak a fels? szobájában lett búvóhelyük nekik, ahol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Fülöp és [… Tovább]

Novella

Ebéd a Hiltonban

*     Már május végét mutatta a naptár, de mintha az időjárás fittyet hányt volna erre. Még hűvös, esős volt az idő. így a kerthelyiség zárva volt. Edit szinte törzsvendégnek számított a Hilton éttermében. Na nem komplett ebédeket fogyasztani [… Tovább]

Vers

Némán az ágyon

    Szívünk ritmusára nyikorog az ágy- mederben visszhanggá párolog a tested. Infúzióba kötve talán a múltat álmodod: Kiskatonád fakardjával vigyáz, pöttyös lapszoknyám száll, akár katicabogár.   Nézem a kezed. Életráncos, barna foltos. Ujjaid hosszúak, távolba nyúlnak, mint emlékek, fehér [… Tovább]

Elbeszélés

Álmodó, kicsiny kápolna

Szent Rita névünnepére A csak kevesek által szívesen látogatott, és elfeledett nyolcadik kerület egykor szépen megépített, csodásra szépítgetett, de immár omladozó bérházai között kicsiny, kedves – tán szintén elfeledett – kápolna áll.Mikor még a Kedves itt lakott olykor nálam, itt [… Tovább]

Vers

HAZAFELÉ

    egyre többször megállok körülnézek fárad a szem botlik a láb öregszem – mondanám – ha nem szégyellném hogy egy-egy ágvége már ki tudja hányadszor arcomba csap   sebaj én tudom azt amit te majd csak évek múlva vagy [… Tovább]