Nap: 2010.05.23.

egy rossz krimiben téblábolok le s föl,sehol egy gyilkos, sehol egy áldozat.elöl balta, kés, pisztoly, minden, mi öl,camera obscura vetít szaggatott álmokat,a mozaik sosem áll össze, végképp titokmarad, mi meg sem történt. egy-egy vércsöppelmaszatolva, falakon, üvegen itt-ott,mégis ellened vall: öltél. [… Tovább]

azt hiszem egyszer?enlebecsültem a pillanatotmert veled egyszer semszeretkezni épp annyira jómint benned az összeshazugságom és éjjelenteazon kapom magamhogy visszatartott lélegzettelrögzítem a pózt amiben                                utoljára láttalak

semmi más Könnyebbnek gondoltam. Olyannak, mint a rámutatás: ez van, ez lehetne, de ez volt. Más már nem lehet. Szeretni kéne ezt is, megtalált, s annyi sok közül – épp ez a te sorsod. Örömteli, ahogy passzoltok; halkan. N?k, akár [… Tovább]

Berzsenyi Dániel   Józan gazda. Gyertyafénynél telik sokszor éjjele. Lelkében a világ: tündér változatok m?helye.   Pilinszky János   Kitagad szeretetéb?l akkor, s majd m?ve sodor tovább, a Föld. Emberlétem hiány lehet bármikor.   Tompa Mihály   Az éj néma [… Tovább]

*     Nézz rám, eltévedt holdfény vagyok, Föllázadt szell?, tépett szívemben kavarog, Az éjben lopózó sötétség rejt maga alá, Keser? ízeknek mosolygok, babám-babám.   Bilincseim porba estek, talán velem rozsdáznak, Drága kincsem eme föld, s feketében nótázhat, Fák ágait [… Tovább]

a konyhában ülve született vízió… virágos csempék borítják konyhám  kopottak már  kifakultak a hosszú évek alatt  -én sem vagyok már a régi-  úgy mint a csempék koptam a mával a félhomályos konyhában ahol a t?zhelyen  virágos csempék alatt  még mindig [… Tovább]

* … és eljött a pont, amikor már a lélek zsibbad és nem a test, a valaha sebesen áramló vér csak pang az ernyedt erekben, a szív még harsogva pumpál ma is, sohasem volt rest, csak éppen erő nincs már, [… Tovább]

*         Nem némaságot ígért az Ég, hiszen nemtelen lelkében ma is repülők hada zúgatta szét a Nap íriszén foganó harmatgyöngyöket, hogy szitálva hulljanak messze túl a fák szemöldökén a holdfogyatkozás utáni döbbent kábulatban, mert villámfényes, szomorú [… Tovább]

  Nem bírom már a várost. Szörnyen nehéz, amikor a szemközti tömbökben elbotlik a fény, felhőtapasz kerül betonhorzsolt térdre, imát sosem morzsoltam érte.   Nem viseltem jól a telet, egy egész város volt beteg. Szirénahangra feküdtem és keltem, sorolni semmit [… Tovább]

Emil Nolde     Feléd jártam nemrég   Úgy tudtam meg hogy ott laksz Hisz az árnyak ott lelkekkel átszőttek A folyó messzi csobogása is hallatszott Pedig nincs is folyó arrafelé tudom Poros szemem egyfolytában könnyezett S a kavicsokat rúgtam [… Tovább]

Dísztelen szoba a tudat, zsebben csörögnek az álmok. Tiszta asztalnál ülök, minden éjjel lopni járok.   Mint tömésre, rámharap a kor,öblít és a földre köp. Csomókat old bennem a vágy, holnapra mindig újat köt.   Szemem száraz, nem kellenek könnyek: [… Tovább]

Pieter Bruegel: A Halál diadala Halált hord ez a tavasz, május riadt, reszket, dulakodnak dagadt, dühös esőcseppek, s virágminták valahol sírgödörbe esnek.      Nem szeretnék holnap hörgő halált látni, szenvedést és vállon vitt keresztet. Óriáskés szeli át a földre [… Tovább]