Marthi Anna : Feléd jártam

Emil Nolde

 

 

Feléd jártam nemrég

 

Úgy tudtam meg hogy ott laksz

Hisz az árnyak ott lelkekkel átszőttek

A folyó messzi csobogása is hallatszott

Pedig nincs is folyó arrafelé tudom

Poros szemem egyfolytában könnyezett

S a kavicsokat rúgtam el

Közben cipőm orra utánuk szaladt

Alig hihető de lassulni nem lehetett

Futottam hát a szél testében

Lerogytam a semmi pamlagára

 

Lábaim alatt nem éreztem földet

Fejem felett nem volt ott a kék

 

Kapaszkodtam valami keménybe

Tenyerem markolt egy kilincset

 

De az ajtó a végtelen távlat volt

 

S keresztülfújt barátom a szél

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak