Vers

Léteztem neked?

* Ma haltam meg, vagy tegnap?   Talán már nem is élve születtem és csak mint egy evolúciós termékkel a biológia tett-vett velem, kényére-kedvére, remélve, hogy nem lázadok és szerepem betöltve szépen, csendben kipusztulok?   TE léteztél vagy csak magamnak [… Tovább]

Vers

Zsoltár

*   Újabb reggel másik feltámadás kábultan süt be a Nap a redőny rácsai mögött mosolyra húzott arccal hívnak távoli pálmák… Tarts meg engem Istenem, oly nehéz felébrednem, s az élet útjának apró-cseprő nyomait követnem (Szela.).   Én Kőszálam, Váram! [… Tovább]

Hírek

Anyák napja és …

Anyák napja utáni hétf?: AZ ANYA NÉLKÜL NEVELKED? GYERMEKEK NAPJA   Ady Endre Az öreg árvaságI.   Fiatalon indult s féktelenülS büszkén, hogy egyedül és fiatalon,Ifju, szép magzatom az Árvaság.Árvaságom volt els? diadalom,Az Árvaság, mely megöregedett.   Milyen furcsa az [… Tovább]

Vers

Talán megbocsátanak nekem…

Talán megbocsátanak nekem, igazából csak enni kérek. Kalapom könny? kocsmafüst, batyumban sajog a lélek.   Nehéz szívvel indulnék, kevés pénzem futja még italra… A vágy jó szeret?, mégis megyek, pedig marasztalna.   Otthonom csak sötét kabátzseb, kigyúlnak a köztéri lámpák… [… Tovább]

Humor

Bolha

* Randa kis mitugrász – olyan aktivista – ugrál meg pattog kezében a lista azaz, hogy az étlap hogy kinek vegye vérét azon frakcióülést tart és felveszi a bérét, ha kicsit elfigyelsz oda ugrik máris szívja a véredet – ráadásul [… Tovább]

Vers

Zsófi elment

  Zsófinak nem voltak érvei, És a türelme is lassan elfogyott, Hamar be kellett látnia, A binomiális együtthatók megalázottságán kívül, Nincs semmi társítható kényszer, Csak ostoba, és kicsinyes viták sora, Amikor minden igazra fény derül. „Baromira unom ezt a létezésfélét” [… Tovább]

Vers

Tenger-szemed

A tölgynek levél ciklusból     Mind apró, aranyló homokszemek. Lepergetem tengernyi életed, milyen volt, milyen lehet, lábad nyomát viszi… a víz teszek rá: folyékony arannyá válik. Felszáll a gőz, álom-ködbe hív. Látom, amint belépsz életedbe, egy kiskanál tengeri só [… Tovább]

Vers

Fehéret tett a kékhez

… és sírt Lizamert tudtaaznap éjjelhazudni fognakaz álmok (hazudni az ördögök szoktakneked nem itt van dolgodcsak úgy mondom – ha megbocsátod) folyondár-sorsát fogva elindult a múltbaóvatosan kóstolt újra egy-egy bánatvirágotés elfordította a fejétha az öröm rózsái rámosolyogtak (hasábhoz hasábotszirmot a [… Tovább]

Vers

Felfalt a semmi

Néma, fojtogató éjszaka font magába, hogy még élek – az nem zavarta, “emlék” ujjait vájta húsomba, felfalt a semmi.  Beszélgettem, motyogva, magamban, ketten voltunk, / se Te se én / egyensúlyoztam a lét peremén /kötéltánc ólomcsizmában/  

Levél

Anyáknapi levél

Kislányomnak * Drága kislányom!   Kinn ülök a kertben, a melegen szikrázó napfényben csillognak a frissen kikandikáló levelek, az orgonabokron a lila virágfürtök szinte ontják magukból a tavasz illatát. Eljött újra az április, s mint minden évben ilyenkor, rád gondolok. [… Tovább]

Humor

A hivatal

Tanulj tinó! kör lesz belőled *         — He… he… he! Milyen sápadt vagy barátocskám. Bizony ám! A nyári kánikulában is lehet hidegrázást kapni!  Sőt lehet téli zimankó, jeges szél süvölthet árva fejed felett és te ki [… Tovább]

Mese

Egy kisfiú kalandjai

  Egy focipályánál kezd?dött minden, ami körbe volt kerítve, hogy ne menjen ki a labda. Minden nap ide járt le, még es?ben is. Nagyon szerette, hiszen rengeteg barátja volt az utcában. Talán még csak hétszer élte meg a tavaszt, de [… Tovább]

vegyes

Anyámért…

Naplómból ollózva..     Város zajában keresett menedéket a fojtogató csend elől Nem lelte meg a kék madár tollát, volt sorban hátul és sokszor járt legelöl… Zsákutak szélén nem nyílt virág, világ bajára szúrta bánatát… A füstkarikákat még szépnek találta… [… Tovább]

Vers

Flörtölgetünk a sorssal

Mintha nem tudnád, én úgy emlékszem rád, ha hagyom, nagyon,  például felkelek minden reggel, az út szélér?l frissen kinyílt ajtókat  szedek fel, csak mert tavasz van, mintha nem tudtuk volna, miképpen kössünk álmokat  majd nagy csokorba, csak mert épp elég magas vagy és tetszet?s a hangod, illatod, s nem zavar, ha az üres vizespalackot  az asztalon hagyod, mintha nem tudnád el?re, hogyan illik mellem tenyeredbe, az a bizonyos tekinteted szemembe, a többir?l inkább nem is beszélve –bárcsak elhihetném, mindez csak ösztön vagy karma, ráhagyhatnám a rosszmájúakra –a sorsnak is csak felállt a farka, a szép világot megkívánta, játszik velünk, meg se bánja, mégis –nem látok téteket az asztalon, nincs bírám, se cinkosom, valahol teli szájjal nevetek hasonfekve egy takarón, és a másikat biztatom, mintha nem tudnám – persze hogy tudom –nincs annál jobb, érezni végre, ránézni arra a csodákból kivésett, suttogó tükörre, és hagyni nagyon, nagyon, [… Tovább]

Vers

Radnai István: Szende kacérság

Kortalanná vált kett?s portré Csinszkáról és férjér?l, Márffy dönr?l, aki önmagát félárnyékba vonta! ablak-sötétben virít a n?vállán a férfikéz árnyékból j?arca amit a keret félbevágottlátod a férfi a fél világot adja a n?ért s magátmégsem kerüli el a haláltmint madár [… Tovább]

Vers

Fűtetlen szoba csak…

f?tetlen szoba csak az élet lyukas kabátban megfázok benne mit régen hittem semmivé lett szorít minket a kárpát medence hiába hív új nászra a vér b?neimet ne vigye senki még maradok nem kell útlevél én itthon akarok magyar lenni

Vers

Tév érintés

    Csukódik egy ajtó hetek óta Átszűröm a fényt résnyi reményén   Belebotlom lélegzetembe Veled harcolok józan ész   Súg egy tájból rohanó nesz Kiterül előttem a tér   Nesztelen léptekké suttogja csendjét az éj Míg végre lehúnyom súlyát [… Tovább]