Marthi Anna : Tév érintés

 

 

Csukódik egy ajtó hetek óta

Átszűröm a fényt résnyi reményén

 

Belebotlom lélegzetembe

Veled harcolok józan ész

 

Súg egy tájból rohanó nesz

Kiterül előttem a tér

 

Nesztelen léptekké suttogja csendjét az éj

Míg végre lehúnyom súlyát nappalának

 

Súlytalanná esküszik a dallam búja

Betakar fénytelen út hosszú sálja

 

Kietlenül hullok bele a tájba

Meztelen bőr a hold

Legutóbbi módosítás: 2010.05.01. @ 06:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak