Vers

Homokozó

Sápadt ajkadon csendben elülnek csalfa fények, szent alleluják. Robajos vízesés ma az ünnep, megfagy a szív, áldás se hull ránk. Kiszáradt fövenyein már nyom nincs, hallgat a bűn, szemérmes a vád. A szó is hazug, csillogó holt kincs, homokra épít [… Tovább]

Vers

IRODALMI ARCKÉPEK

  Janus Pannonius   Itáliából plántálsz dalt jó püspökünk. Üldöz? király el?l Medvevárig bírja még a rossz tüd?.   Balassi Bálint   Vitéz élet, vitéz ének a végeken megtalál. Kard a bátorság acélja, ágyúgolyó a halál.   Zrínyi Miklós   [… Tovább]

Vers

Virradt a nap

Szétsimította a reggel az álmokat,a dereng? fény felsejl? arcodat,csillagszemed elnyelte az éj. Virradt a nap.———–ez a sor felesleges. Túlragozod a reggelt.   H?vös szél sodorta el—-az éjszaka nyugalmát,——-talán nem sodorta el, csak megzavarta….tépte le testemr?l———ölelésed szorítását.———–ez nem igazán jó kép (oldotta [… Tovább]

Novella

Viharban

Akkor nem láttuk a napot… *     Reggel van. A redőnyökön beszűrődő keskeny fénycsíkok pásztázzák a szobát. Hirtelen rádöbbenek, nem otthon vagyok. Balatonpart. Tegnap délelőtt érkeztem, átutazóban bejöttem egy kávéra. Milyen nap is van? Nem fontos! Résnyire nyílik az [… Tovább]

Egyéb

Uralkodásom idején

I.     1978. február 14-től megközelítőleg 1981 tavaszáig tartó uralkodásom idejére már alig emlékszem, de abban biztos vagyok (s utólag viszonylag már jól is viselem), hogy az azt követő időszak némileg megviselt. Édesanyám dolgozni járt, ahogyan édesapám is. Leginkább [… Tovább]

Vers

Égen futó

*     Szavakkal játszik a lég zeng is néha, akár Csipkebokorban az édes-tiszta olajág… Csillagokat érint kezünk szemünkről lerobban a hályog, enni ád az Ég. Szétválogatódtunk. Alászálltunk, s láttuk, a Nap hogyan emészti fel az érces törzsű szomorúfüzeket… Hiába, [… Tovább]

Vers

Lehajtom fejem…

Lehajtom fejem, hogy ismét az égre nézhessek. Állok, – kezem felemelem.   Felejtem, mi történt velem. Nem tudom, mi FOG történni a következ? percben, az életemben… Most üres vagyok,  kong a lelkem…   Állok, – kezem felemelem. Lehajtom fejem, hogy [… Tovább]

Vers

Mágia

Százszorszép szirmait számolom… Szelek szárnyán szállok… Szomorú szívem  szendereg, szellemem  szelíd szókat  szól. ————————————————– Szépen alliterál, de nem áll össze gondolattá, verssé meg kevésbé, szigorúan szólva szellemem szitokja szeretetb?l szökken? személyes szólama: szellemesebb szavak színeib?l szedett szellemi szintézisére szoktatott szívem [… Tovább]

Vers

Vallomás

Rongyaim gyémántokkal  kiraktam, arany köntösbe bújtattam, vedl? életem… oly szépnek hittem.   Hittem  már magam is, hogy JÓ vagyok.   S lám ledobva a jelmezt, itt állok lelkem fedetlen, s várom, hogy tiszta fehér gyolcs- ruhámat végre  felvegyem.  —————————————– Ez [… Tovább]

Esszé

Radnai István: Nyugat!

Esszé vagy szösszenet, kiderül – szülöm! Alkotóm?hely   A Nyugat els? nemzedéke talán éppen azért futotta ki magát annyira, mert  a szerkeszt?k és a szerz?k korrigálták egymás munkáit. Hozzáért? olvasó kezébe került el?ször az írás – csak azután a publikum [… Tovább]

Novella

A könyv

  A könyv   A férfi a messzi távolt kémlelte. Azt a pontot, ahol az ég és a föld egymásra talál. Szálfa termete, mint obeliszk a homoktenger közepén, úgy magasodott az elhalt aljnövényzet felett. Csizmája talpa nyomán a sárga szín? [… Tovább]

Vers

galileir?l is

ad galileo galilei   mekkora bárgyúság kell a valláshoz, hitnélküliséghez mekkora butaság? isten létéhez halandónak lenni, szférák zenéjéhez örök kolompolás. mi van, ha nincs is a szférák zenéje, harmónia, összhang világba vetítve? mi van, ha én vagyok: biztos, mint kérdésem [… Tovább]

Vers

Könnyed röpte az ég alatt

*   Szememben már sötétség nőtt,fogyók a temetett fények,ha semmivé sorvadt lényeg,csonkolt percű sántult idők hajszolnak, marnak konokul, tehetetlen az akarás,kifakult a színes varázs,és már az sincs, miért koldul bebábozott lepkényi vágy könnyed röptét az ég alatt,de mennyekig nőttek falak, [… Tovább]