Nap: 2010.05.14.

…s egyre jobban elveszel bennem…     mélységeksosem változnakegyre jobban elveszel bennemés pihekönny? kezedmotoz a hajambanegy hullámbenned és bennemakkor és mostfelkapmélybe rántelsodor hallgatokhallgatsz

    B. G.-nek szeretettel   Az a nap elmúlt, ám emlékeimben gyakran visszatér. Újra és újra örömmel fedezem fel a vasúti aluljáró betonlépcs?jén lefelé tartó tömeget izgatottan figyel?-kutató szemed. Így utólag is, mikor már terv, cél, és ok nélkül [… Tovább]

saját fotó nyári delel?fenn az égen pihen?hófehér kend?

Lélek nincsen, de helye fáj – az a lélek. kamaszok tizenévvel, d?l bel?lük a lélek. az gy?z, ki utoljára szólt – (gy?zelmét siratja).   kamaszok beszélnek. mi a szavak súlya? fáj egy, fáj másik. hallgassak? szóljak?   feln?tt vagyok – [… Tovább]

    Csak pillanatokra oldódom fel, míg az emberiség túlcivilizál és tudom, merő véletlen volna, hogyha titkom osztanám.   Nem hívtalak soha, a sóhaj térerő hiány. Nézd csak ábrázatom, azon mi áll; Működik a szívbillentyűzár.  

  kék-szürke jégbolt  villám-rianás reccsen  széttörik a kép

Percelget a ma, még ölbevesz, leveti elnyűtt köntösét. Lassan hunyorít fáradt szemem, függönyt ereszt rám a sötét. Széthullt könyveim az asztalon, tollak, elsárgult füzetem lapjaiba befordult a csend. Összezuhant lélegzetem. Elnyúlnak a betűk a kézben, szétfolyik minden gondolat, lassul a [… Tovább]

    Van úgy, az ember folyton gy?jtöget és végül rabságává lesz a kincs, amiért hajolt, legörnyedt, térdelt szüntelen s, ha összefolyhatnának kiizzadt cseppjei sóspatakba lógathatná fáradt lábait. Egy kincs, hát, mit sem ér, különben életfogytig azt csodálná, csak ?t, [… Tovább]

távolról zsongmeredek hegyekenborzongh?s érintéslágy futamot suttog a szél– égre rajzolt álomarcél –nemrég még dombhát égettnap forró lehelletén majd egyre hevesebbenrebben – vihar készül? titkos labirintus a tájgombolyagot görgetszellemkéz végig a völgyöngy?l égen-földönsíri homály haragvó napunk most mérgét zúdítjaátkát szabadítja a [… Tovább]

Borult az ég, esőre gyűjt a május, dús nektár íztől duzzad a virághús, és kiszívják a mérhetetlen éhet a virágszirmok öléből a méhek, elképesztően egyszerű a nász itt, a levegő a levegővel párzik, a zöld kilép egy táncra önmagából, és [… Tovább]

kép: Papp Norbert – Közteherviselés     kor dobbanású időgörbémen öregedik s tágul bennem belém fér sok ez meg az   hétköznapi színezetű nyögés álom cukrozott avas joga a kiluggatott “történ(tv)elem” ahogy lyukká fúródik mi másnak hiedelem   vérző elnémulás [… Tovább]

Kibontott hajú, kócos a hajnal: szeret?k sárguló hitét hozza. Madárijeszt? vagyok, kalapom kosz és penész, kabátom szalma. Az emberek karókat vernek mellém, hogy egyenesen álljak… Arcomon zsák, virrasztásom örök: verset írok madaraknak, fáknak.   Szénfolt szememben az éjszaka ring… Azt [… Tovább]