Marthi Anna : Táguló

kép: Papp Norbert – Közteherviselés

 

 

kor dobbanású időgörbémen

öregedik s tágul bennem

belém fér sok ez meg az

 

hétköznapi színezetű nyögés

álom cukrozott avas joga

a kiluggatott “történ(tv)elem”

ahogy lyukká fúródik

mi másnak hiedelem

 

vérző elnémulás a lét amarra

a szürke száraz szemből

lepattog a koszos járda tartozéka

 

a félsz

 

marad üregében a hasadozó

mélyen ülő rokon: a halál arca

 

látom már azt is

hogyan fázom szép napos délutánon

 

ha zsebekből penész zuhan

rongyos lábakon daganat

 

cipőből kidagadt idő

idő előtt öregedő

meg sem született

s már szenvedő

Legutóbbi módosítás: 2010.05.14. @ 05:13 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak