Vers

T?zugrás

Fuss neki, ugorj tüzet,sötétb?l vágyó szemek néznek, szikra pattan,——shakespearei, weörwsi…sorolhatnám még…(nem éppen eredeti:( sor)szoknya lobban,————–lángra lobban?röpülj fényben, bújj sötétben,kacagj gyöngyként a csendben,szállj árnyakkal,———már miééé szálljon árnyakkal? (Ide nem ill? sor ez)kívánó álmoddal,————–ez itt nehézkeselhamvad a parázs, füst száll az égre,ráfonódsz, vele [… Tovább]

Vers

ld meg!

Öld meg!   Az ürességet, a kiégett villanykörték pattogását a vágy kérlelhetetlenségét, A derékba tört órák szánakozását a depressziók s?r?ségét, Öld meg a szerelemtelenséget!   A romantikus, extatikus vágyakozások szerelmek, szeretkezések rendszertelenségét fejl?d? kibontakozó beteljesedett érzések elmaradását az érzékelés érzékelhetetlenségét [… Tovább]

Fordítás

Andrea

Simona Cratel írása, megjelent — LiterNet.ro / 2010. 03. 27 (fordítás a kiadó engedélyével)*       Fél négykor találkozom Andreával. A líceumból ismerem. Soha sem voltunk túl jóban, és mégis néhány nappal ezelőtt rám telefonált. Éppen a gáztűzhely alatt porszívóztam [… Tovább]

Egyéb

Ludak ura

  Gerzson, a baromfiudvar gúnárjainak főnöke, aki korai kislibakori emlékei alapján jól megjegyezte, hogy a leveses tálba való jutás elkerülése érdekében első gúnárnak a legcélszerűbb lenni, vagy legalábbis az első gúnárt követő, két-három élve hagyott egyed közt maradni, így teljes [… Tovább]

Kisregény

Fogyó méltóság – 10.

A vágy és a szerelem… *     Doroghy Fülöp és Annácska kicsit félve léptek be a Méltóságos asszonyhoz. Izabella újságot olvasott. Furcsa az emberi lélek, ha veszteség éri, könnyebben viseli, ha nincs egyedül a bajban. Izabella is ismerős neveket [… Tovább]

Vers

…kávé helyett…

ébrenlétbe süppedt szemekkel bámulok lagymatag reggelbe s azon ámulok mi tart itt még közömbös falakra csendfreskót mázol a rideg félhomály szívem akadva vár – majdnem betelt pohár –

Vers

Istenhez

* Én Istenem. Öröklétbe alkottalak. Imákat találtam ki, hogy áldjalak és kiutat találjak semmi létem gyötrelmeiből, ebből az elmúlás-félelemből.   Én alkottalak, s ha kell kiradírozlak a tudat-világból. Megtehetem, mert létezem, valóság vagyok, emberként meghalok.   A mennyeknek országát ne [… Tovább]

Vers

Falevél-zaj

A gyümölcsöskertben talált az álom csak futólag, messziről érintve almafánk, hol gyermekként áldoztunk közös jövőt, s menekültünk együtt a lehulló falevél zajától:    valahol sejtve, mi az az elmúlás.   Megítéltetett az idő sürgette nyár, az odaveszett kéz – rajta [… Tovább]

Vers

Szétfeslett

pöndöröd? álomfoszlányhimbálódzik szemem sarkánnyúlok felé – nincs sehol –már fénylándzsák felnyársalják szép világom messze ring,szétfeslett az áloming

Vers

Nincs már olyan messze

  Csendjébe burkolózik, mélyen hallgat az est. Vakvágányú vonat ablakából nézek elárvult, kietlen tájra. Előttem fogyóban a sínek, mellőlem az utastársak. Hová vezet az út… Vezet-e út még valahová…   Egy ideje már bennem fészkel a válasz… A párhuzamosok a [… Tovább]

Vers

Ó, a lélek folyékony…

    Ó, a lélek folyékony… szavakba préselni folyónkat szabad-e? Óceánná morduló tudattalan szeretet kiloccsan minden pillanatban, hiány mi pótolhatatlan a most ferde szemeivel, tükröm tükre vagy: égő pallosom, át meg átmetszed ábrázatomat, finom, hajszálvékony barázdát vonsz,   (síró száddal [… Tovább]