Öld meg!
Az ürességet, a kiégett villanykörték pattogását
a vágy kérlelhetetlenségét,
A derékba tört órák szánakozását
a depressziók s?r?ségét,
Öld meg a szerelemtelenséget!
A romantikus, extatikus vágyakozások
szerelmek, szeretkezések rendszertelenségét
fejl?d? kibontakozó beteljesedett érzések elmaradását
az érzékelés érzékelhetetlenségét
a töprengések kilátástalanságait
Öld meg a szerelemtelenséget!
A közép európaiság megragadó, lehúzó csápjait,
a beépülni akarás kényszer?ségét
a kínt-teremt? közömbösség hegyeket,
A társas élet kishit? bizalmatlanságait,
Öld meg a szerelemtelenséget!
Az átalvatlan éjszakák rimánkodását
az elszopogatott tabletták keser?ségét
a ki nem mondott vallomások torokszorító kikívánkozását
A szerteszét folyó id? zúgását, áramlását
A meg?rzött magányosság áthallgatott sirámait,
tedd szerelem teljesebbé és
Öld meg a szerelemtelenséget!
————————————
Zoltán, ásátségétdásátségétzásátlását stb. ugye rettenetes!?
Töredékek
Kivártam a zivatart elkopottan,
mégsem hiszem, hogy lemosta b?nöm.
Szakadt kispárnám, gy?rötten fekszik.
Izzadt testemet csak a halál h?ti majd.
Zavart fejemet lehajtom, és sóhajtva várom
Simogatásod, hogy elnyugodjak.
Testemben kikelt, zokogáscsírákat
elfojtva beszélem meg, elválásunkat.
Átadnám testem-lelkem neked,
te asszonyi testbe öltözött ördög.
Csak azért nem teszem, mert
már rég a tiéd.
Májusi vers
Szétfoszló hajnali ködök után,
Kibontott hajú lányokat látni,
csillogó hajszálakat a meleg
esti fényben.
Borongós télszagú napok után
Beleszagolni a dús leveg?be,
és belélegezni a rügynek pattant
ifjúság illatát.
A hó súlyos csikorgását felváltva,
a tavaszban zajtalanul járunk.
Holocaust 1985
Aludj! Az álom szabaddá tesz.
Ez nem Auschwitz. Átérezheted
szabadságod lehelettisztaságát.
Pszichológusok vizsgálják devianciádat.
Azt csinálhatod, amit akarsz. Csak azt.
Az álmaid? Hogy néma keretlegények
véresre vert csecsem?kre lövöldöznek?
Á! Te csak aludj. „Der Traum macht frei”.
A krematóriumhoz vezet? utat látod?
Hogy meztelenek, követ szorongatnak
és reménykednek a „tiszta” életben?
Mit mondasz? A villanyvezeték?
Nem, ez csak a h?t?szekrény zsinórja.
Nyugalom. Semmi veszély.
Száz évig eltemetett létem
pókháló fonadékán átdereng
blúzod ritmusos lengése.
Finom illat a hajadon s a röpke
dac szemedben.
Csönddel átsz?tt éjszakáink magányosak;
a Kinyilatkoztatásra még várni kell.
Összekócolt szívhangjaim disszonánsan
csengnek.
Adj nyugalmat, hogy kisimíthassam széthordott életem!
