Nap: 2010.05.10.

  átlóg a függönyön              a vihar lába                     a csillár akasztott                                  teste kileng                                            az Isten se néz be                                                             de talán káromkodik                                                                                  mint a vihar  

    Életet adtam, perc percre, év évre gy?lt, nevetve, sírva.   Diplomaosztó. Szólítják, vaku villan, életem fénye.   „Majd jelentkezem”, sunyin összecsomagol, búcsút int nyeglén.   Elhasznált edény, útszélre dobott kóró, minek élek még?

    barátkozol a gondolattal miközben álmodban is tudatosan véded magadat formában megtalálni alaktalannak tűnőt akár egy el nem rontott aprócska kedves villanás felfejtenéd de nem lehet adja fel hallod ez változás   mi változik örök szeretne lenni vagy nem [… Tovább]

  Töredékek   Kivártam a zivatart elkopottan, mégsem hiszem, hogy lemosta b?nöm.    Szakadt kispárnám, gy?rötten fekszik. Izzadt testemet csak a halál h?ti majd.    Zavart fejemet lehajtom, és sóhajtva várom Simogatásod, hogy elnyugodjak.    Testemben kikelt, zokogáscsírákat elfojtva beszélem [… Tovább]

Pilinszky Jánosnak

  barna héjú kenyér fehér húsát eszem viharsarki vagyok alföldre születtem   viharsarki vagyok otthonom keresem barna héjú kenyér fehér húsát eszem  

                    Hogy meglegyen a napi élelem,                     az elszórt betűt fölcsipegetem,                     az éhség mégis csontomig hatol,                     hát halálomig kapirgál a sor.    

északon élek csak néztél s néztelek téged * féltésed mint élő takaró betakart álom mégse jön éberen tart * nem hagy nyugtot mit bennem elrejtettél – egy tájolót – merre van dél  

…, mindig kérdezek     nem tudom ki vagy ez az ember itt belül ââ?¬â?¢ ösztön és értelem   talán  mesterségesen  vezérelhet?   néha felmerül nem lehet ilyen egyszer? képletbe nem írható a rejt?zköd? ?ser?   csak  vonz  rohan  betöltve  [… Tovább]