Az ?szi avar, akár a konyak,
átlátszó szememben izzik barnán.
Verseim vékonyak, gyúlékonyak,
egyensúlyoznak törékeny talpán
másodperceknek, mik úgy lépkednek,
mint száraz falevél roppanása,
hangonként üzenik a lepkédnek,
hogy röpte csak a valóság mása.
Lehullnak, gy?lnek a betonjárdán
beborítják a keménységet.
Avarkupac a takaróm, párnám,
összehordtam, meggyújtom, eléget.
Tegyetek a t?zre, hadd lobogjon!
Oly rövid ideig ég az avar.
Ne várd meg, hogy a halál kopogjon.
Kering a füst, mint bennünk a zavar.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.10. @ 09:05 :: Korányi Mátyás