Vers

Még szemük fénye gyúl

Egy óvónő nyugdíjba vonulására Köréd lopakodtak gyűltek az évek sose fogtad őket vallatóra hagytad hogy lassan halkuljon az ének ők tiéid voltak mint fák rügyei s a bimbozó reményt karjaid közt viharoktól óvtad   Szikrát lobbant a szó most elköszönnek [… Tovább]

Vers

Minden elmúlik 1x

mamarisha írta, retro update, Marinak A bérlet  lejárt már, újat kéne venni. A mosógép is tegnap reggel nem akart menni. A rádió recseg, nem úgy mint hajdanán. Romlik az étel, holnap már nem lesz jó talán. Töpped az élet, szerelmek [… Tovább]

Vers

Tócsákat kerülgetve

Sógornőmnek, névnapján     Csobogóba csurog az eső, ásítoznak fehér fapadok, frissen mosdott, hűs a levegő, s talpunk alatt nyirkos kavicsok.   Finoman kopogunk ma-mázolt folyosók lépcsőjén – s az ajtón, bátorság-tesztet produkálni, a falba fájdalom költözött, örökkévalóság így várni három [… Tovább]

Vers

V

(homlokán a mindennapnakaz id? vésve már két ér a homlokánvért vébe vár kezén lüktet továbbvér rapszódiát) Véred homlok-tisztaságán Vágyam vértelen vak-vágánya   Anna kedves, az eleje szórendje, szerkezete a Balázs Bélá-s szecessziós-németes nyakatekertséget idézi – még elmegy valahogy; de az [… Tovább]

Egyéb

Es?benhagyás

    Bevásároltam. Hajtok haza. Tócsákban sziromleped?.    Nedves a szoknyám. Harisnyám sármintás. Orromról csöpög az es?. De blúzomon kibomlanak a cseppek. Eserny? helyett.      Autóból bámész férfi int.      A váltó beakad.     Kend?mre köti magát a kerékpár. A talpam [… Tovább]

Vers

Ítélet után

Nincs er?m a szemébe nézni senkinek, körülvett valami üres és jéghideg. Kilóg a fák hegye, rám lehelt a közöny. Isten azt ígérte, nem lesz több vízözön.   Valaki vitorlázik most a fák hegyén, mondják, hogy maga az Úr, az ? [… Tovább]

Vers

Én vagyok

Én vagyok (Tükör-vers) Én egy férfi vagyok Férfi, maszk nélkül Egyenesen a szívvel Azt mondom, amit gondolok Farkasok hatalmával T?zzel és karddal Nekem csak séta a világ De mond és én beszélek A senki szájába Én vagyok a bíró Irgalom [… Tovább]

Vers

múltfüggöny

függönyként felakasztom múltamhadd csüngjön ablakom el?ttrajta keresztül az élets a jöv? is másképp látszik – arcomon szirmos napfény játszik,mosoly hasal szám szegletén – csodálkozom is rajta:biztos ez vagyok én?

Kisregény

Fogyó méltóság – 8.

Remélem, csak ennyi… –       Békéssy Barna késő délután kocsizörgésre ébredt. Ancsa érkezett Pestről, kevés csomaggal. Dühösen nézte az ablakból. Jani látható vidámsággal rakta tálcára a poharakat. — Te meg minek örülsz? — nézett hátra szúrós tekintettel a [… Tovább]

Novella

Elvtelen elvekkel

      Sötét burkolta az erdőszéli kis tisztást, öbölszerűen vették körül a fák. Csillagok hemzsegtek a nyári égen, a Hold olyan kövér volt, mintha már tovább nem is hízhatott volna. A tölgyfa alatti zsenge, zöld füvön, tábortűz mellett, csak [… Tovább]

Elbeszélés

A nagy zsákmány éjszakája

újabb halásztörténet. Az előző úgy látszik nem váltott ki érdeklődést.*                           Sötéten, fenyegetően háborog a tenger. Az öreg Halaváni csapzott madárként gubbaszt, körülötte a kiálló köveken öt-hat öreg halász kémleli a tengert, messzi a horizontot, ott ahol a [… Tovább]

Novella

Tapsi

                              Ezt a történetet, egy barátn?mt?l hallottam pár éve. A szájhagyomány útján terjed? történetek állandóan változnak, attól függ?en, hogy aki tovább meséli, hozzátesz, elvesz bel?le, esetleg megváltoztat valamit. Ezért lehet, hogy sokaknak ismer?s lesz, esetleg nem éppen így, [… Tovább]