Marthi Anna : V

(homlokán a mindennapnak
az id? vésve már

két ér a homlokán
vért vébe vár

kezén lüktet tovább
vér rapszódiát)

Véred homlok-tisztaságán

Vágyam vértelen vak-vágánya

 

Anna kedves,

az eleje szórendje, szerkezete a Balázs Bélá-s szecessziós-németes nyakatekertséget idézi – még elmegy valahogy;

de az utolsó két sor a maradék biztosítékomat is kicsapta.

Talán kár túlVÉZNI a dolgot.

Tedd félre egy id?re, kés?bb olvasd el “semlegesebb” módon.

 

Ölelés:

Gyuri

Legutóbbi módosítás: 2010.05.07. @ 18:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak