Nap: 2010.05.26.

  Igen én neked, Egy a vízbe mártott fényes fáklya, Vagy szök?kútba vetett, Némi koldus apró, Sáskajárta szép búzából, Sárga tarló, Szívb?l a vér lüktetése, Halott sírásó elmaradt temetése, Remeg? hús a kéjben, Elhintett szó, ében éjben, Néma sikolyt, ahogy [… Tovább]

új munkám van egy ideje angyalokat vallatok akasztottam nyakukba gitárt vettem szép új neccharisnyát nekik aggattam rájuk napszemüveget mikrofon elé állítottam őket bekapcsoltam a reflektorokat elvittem őket fagyizni szombaton piacra is mentünk a legjobb filmekre ültünk be olvastunk szép verseket [… Tovább]

távolodik a ma,vele t?nik az éjszaka –– felettem kéken játszika boldogság madara hogy elérhetem, azt játssza –– én meg azt játszom,hogy elhiszem (így egyszer?bb az életem)

  Kövesútra kifekszem, csináljátok helyettem… Mellkasomon bánat ül, a szív dobol egyedül. Most kövesúton fekszem, alattam meleg beton. Dühöm vörös parazsa kih?l bennem, ha hagyom.   A fájást kinevetem, reped az ég felettem: a résen istenig látok. Hitem is elloptátok! [… Tovább]

  Milyen szép is az arcod, nem látni rajta így hibát, nem árulja szívről fakadt mosolyod sem azt, mi bánt. A kép törött, de bőrsivatagod rendjén ezer kis békedűne dől, csak képzelem, milyen lehet barázdái közt, ha könnycsepp sétál valami [… Tovább]

                                                                  Nőhetnének pedig.                                                               A véna kitapintható rég,                                                               és van még elég                                                               tér, kitölteni való.                                                               Ha úgy akarják, egekig                                                               röpítheti őket igazi,                                                               idény múltán sem fakuló                                                               tehetség.                                                                 Mégis vicsorogva, bokák                                                               után kapnak egyre:                                                               ki kánonjukat sérti, nem kímélik. [… Tovább]

    Ma is megtörtént velem a vers, lehet, több, annak ellenére, hogy egyetlen sort se vetettem papírra.   A szárny nem szárnyalt.   Észrevétlenül kezd?dött: tettem dolgom, az átellenes ház teraszán megjelent a fiatal n?, nem vett észre vagy [… Tovább]

azonos című Trebron kép     vágyak ereje test nélkül válasz nélkül   szemünk mélye érintést nem érezve mesevalónk   két kézben a kéz lélekmélyről néz a szem hol bomol az ész   hajnal selymében utazók lettünk örök jelenné érlelt [… Tovább]

*   És hirtelen ránk szakadt az Ég… Felhők özöne összemosódott, akár  Notre Dame-i toronyőrön egy púpnyi sötétség, úgy lett úrrá rajtunk  is a félsz… Őriztük pedig harangjaink szépét, felbolydult világunk La Fidellé-jét, de naivak voltunk, mert nem láttuk mi [… Tovább]

A fény millió kis darabra ömlött, s zöld szárra fűzött apró, izzó gömbök pöttyözték át a hajladozó rétet, a levegő szórt, szép pirosban égett, az egész egy nagy alig-villanás volt, aztán a szirmok fodra összelángolt, a szél örömöt pördült a [… Tovább]

puha talpakon éles karmokkal   csapzott kutyák szapora léptei nyomán egyre gyűlik a sötét nagy tócsákban csillog az éjszaka bizonytalan álmában elfogyott a hold remegett ezer vágy ezer remény   fekete paplanon szórt csillagfény ében éj sötét harang hangtalan kondul [… Tovább]