Marthi Anna : Őrségváltás pirkadatkor

azonos című Trebron kép

 

 

vágyak ereje

test nélkül

válasz nélkül

 

szemünk mélye

érintést nem érezve

mesevalónk

 

két kézben a kéz

lélekmélyről néz a szem

hol bomol az ész

 

hajnal selymében utazók lettünk

örök jelenné érlelt éjszakában

egy másik tér másik idejében

életlenné formátlanná átcsúszott

összetört szilánkok lebegésében

láthatatlan sötét párává nemesült

induló alagút város lámpafény pad utca

igézet ködlámpás nagyítóján át mesévé

olvadó kezeinkből apró lelkek szálltak

tenyerünk melegéből az ég felé

nem éreztük súlytalanok voltak

akárcsak porcikáink testtelenné

 

nem létezővé váltunk

egymás tekintetétől

lelkekké

nem volt

nehéz

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak