dudás sándor : Verstelen nap

Nyomtatás

Ma is megtörtént velem a vers,

lehet, több,

annak ellenére, hogy

egyetlen sort se vetettem papírra.

A szárny nem szárnyalt.

Észrevétlenül kezd?dött:

tettem dolgom,

az átellenes ház teraszán

megjelent a fiatal n?,

nem vett észre vagy csak úgy tett?

Mindkét kezével tarkója,

hosszú, barna haja alá nyúlt

s el?re,

majd hátravetve fejét,

hajzuhataga ide-oda omlott,

önfeledten

adta át magát a Napnak,

s így id?zött.

Pár pillanatban

valami örök n?iség –

Tettem dolgom tovább,

nem hagyva a látványt.

Pontosabban mondva

nem ment ki fejemb?l

a Szépség b?völete.

A vers folytatásaként

szétáradt bennem a költ?i

gyengédség, a fiatal n?

már bennem napozott,

átjárta szerveim, gondolataim,

egészen addig míg a fényecset

sárgából rózsaszínbe váltott,

s úgy véltem, dolgom végére értem.

A szárny nem szárnyalt.

De megtörtént velem a vers.

Lehet, több is.